5.rész : Elveszve a zürzavarban

*3 hét múlva*

Az idő gyorsan elszállt.  Észre sem vetted, de már 4 hét is eltelt a baleseted óta. A lábad addigra teljesen rendbe jött. Már semmi akadály nem állt az esküvő útjában. Minden a maga sorrendjében haladt. Te és Neymar kiválasztottátok a megfelelő időpontot és a helyszínt is. Az esemény 3 nap múlva volt esedékes, abban a városban ahol szerelmed született, Mogi das Cruzes városában. Gyönyörű hely volt. A mai napon már sokadjára csodálhattad meg. Te és Neymar a Rafaella által kiválasztott templomhoz tartottatok. Látni szereted volna.

Te : Mikor érünk oda? - raktad le az újságot, amit éppen olvastál.

Ney : Mindjárt ott vagyunk.- forgatta jobbra a kormányt.

Te : Már alig várom, hogy lássam, hol mondom ki a boldogító igent.- vettél mély levegőt és kedvesen mosolyogtál.

Ney : Ne is mondd. Még csak pár nap és örökké az enyém vagy hercegnőm.- nyomott lágy puszit kézfejedre.

Te : Csak a tied. - néztél szerelmes szemekkel rá.- Soha nem fogok mást szeretni rajtad kivül.

Ney : Ajánlom is. - próbált komolynak tűnni, de nevetni kezdett.- Amúgy megérkeztünk.- mosolygott rád édesen. - Biztosan akarod ezt? - nézett mélyen szembogaraidba.

Te : Teljesen biztos. És te? - finoman megmarkoltad kezét.

Ney : Mindennél jobban babe.

Ezután Neymar kiszállt a sportjárgányból. Megkerülte azt, majd szokás szerint kinyitotta neked az ajtót. Amint lábaid megérintették a talajt, szemeid azonnal a templom külsejével találkoztak. Hatalmas volt és meseszép. Csodálatos helyen helyezkedett el.

Ney : (Neved), édes, gyere! - ragadta meg jobb kezed.

Te : Persze.- ráztad meg finoman buksidat.- Megyek már.

Összekulcsolt kezekkel haladtatok a bejárat felé. Szokás szerint nem maradtak el a rajongói képek sem. Mivel az egész világ tudott az esküvőről mindenki gratulált és boldogságot kívánt nektek. Mosolyogva megköszöntétek mindenkinek, majd tovább indultatok. A templom ajtaja előtt áltattok.

Te : Menjünk be.

Ney : Szerintem is.-nyitott be.

Amint beléptél egy kellemesen jó érzés árasztotta el minden porcikád. Az ujjaid bizseregni kezdtek és a hideg végig futkosott a hátadon. A talaj remegett lábaid alatt és a szíved ide-oda kalimpált. Boldognak érezted magad, sőt az is voltál. Lassan az oltár elé sétáltatok. Neymar karját nyújtotta, te pedig elfogadtad azt. Pillanatokon belül azon a helyen álltatok, ahol pontosan 3 nap múlva egybekeltek. Megragadtad két kezét és mélyen szemeibe néztél. Ott álltatok ketten.Kéz a kézben.

Te : Szeretlek. - suttogtad a levegőbe.

Ney : Én nem. Én imádlak.- simított végig arcod egyik felén, majd gyengéd csókot lehelt ajkaidra.

Szorosan magadhoz ölelted. Jól esett karjaiban tartózkodni. Biztonságos érzéssel töltött el.

Ney : Menünk kellene.- szorított utoljára magához.- Nem gondolod hercegnőm?

Te : Igazad van.- törölted le egy kicsorduló könnycsepped.

Ney : Hey, édes.- segített.- Mi a baj? Miért sírsz?

Te : Csak nem hiszem el, hogy nemsokára hozzád megyek.

Ney : Gyere ide.- ölelt újból magához.- Nem sírj szerelmem.- nyomot apró puszit hajadra.- Hidd csak el, mert nem szabadulsz tőlem.

Utolsó mondata volt az ok amiért elneveted magad. Aztán eltávolodtatok egymástól.Itt volt az ideje, hogy megkeressétek az atyát aki összeadd titeket. Meg sem kellett erőltetsétttek magatokat. Amint megtetettek pár lépést ő már meg is jelent. Megbeszéltétek vele, hogy mikor lesz megtartva az esküvői próba. Kedvesen elmondta a tudni valókat, aztán távoztatok.

*~*         

Hazafelé Neymar édesanya felhívott titeket, hogy egy meglepő személy látogatta meg őket.Közölte veletek, hogy ma este vacsorára vár mindkettőtöket és, hogy készüljetek fel, mert nagy meglepetésben lesz részetek. Amint haza értetek el is kezdtél készülődni. Felvettél egy elegáns, de kényelmes darabot és hajadat kiengedve hagytad. Próbáltál a lehető legtermészetesebben kinézni. Ameddig te naturális sminkedet igazítottad, addig szerelmed is felöltözött és tökéletesen belőtte frizuráját. Körülbelül egy óra múlva elindultatok.Izgatottan vártátok, hogy ki lehet az.

Te : Mit gondolsz ki az? - bámultad hatalmas szemekkel szerelmed, aki éppen vezetett.

Ney : El sem tudom képzelni.- mosolygott rád.

Te : Ajj már alig várom, hogy lássam. - kezeidet óvatosan combjaidra csaptad.

Ney : Ennyire? - mutatott combjaidra.- Ne bántsd a kicsikéimet, cica. - kacsintott feléd.

Te : A te kicsikéid? Ez tetszik.- nedvesítetted be ajakid.

Ney : Csak legyen vége a vacsorának. - szája huncut mosolyra húzódott.

Te : Már alig várom.

Az út további része sok-sok nevetéssel telt el. Amint oda értetek, fogtad az ajándékot, ami mellesleg egy finom bor volt, és udvariasan bekopogtál. Neymar még lezárta az autót, aztán melléd sietett, hogy ne állj ott magadban. Szerelmed szülei sohasem várattak meg és ez most sem volt másképp. Amint becsengettél már nyílott az ajtó. Nadine kedvesen fogadott, mint mindig. A család többi tagja oda bent vár rátok.Mindenkit puszival és öleléssel köszöntöttetek.

Ney : És merre van a vendégünk? - csapta össze két tenyerét.

Te : Tényleg hol van? És ki az?

Nad : Nemsokára megtudjátok. - állt fel helyéről.- Elő jöhetsz. - kiáltott a konyha irányába.

Pillanatokba sem telt, mire egy gyönyörű lány bukkant elő. Hosszú barna haja körül ölelte vállait. Barna szemei gyönyörűen ragyogtak. Lábai és kezei hosszúak voltak.Igazi topmodel állt előtted. Előtted és Neymar előtt.

Ney : Cristine.- ölelte át.- Hát te? Mit keressel itt?

Cri : Erre jártam és gondoltam benézek. - mosolygott aranyosan.

Te : Szia.- nyújtottál kezet.- (Neved) vagyok.Neymar menyasszonya. - néztél Neymar-ra.

Cri : Cristine. - viszonozta.- Az exe. - bökte finoman oldalba szerelmed.

Te : Ohh igen? Örülök, hogy megismertelek.- a szíved majd kiugrott a helyéről.

Cri : Én is.De nem eszünk már. Éhen halok. - indult az asztal felé.

Ney : Gyere.- fogta meg derekad, majd kihúzott egy széket.

Helyet foglalt mindenki. Te pont Cristine-el szemben ültél.

*Pár óra elteltével*

Ney : Szerintem ideje menni. - állt fel az asztaltól.- Nem gondolod hercegnőm? - nyomott apró puszit arcod egyik felére.

Te : Igazad van.- törölted meg szád szélét, majd te is fel álltál.

Cri : Máris mentek? - követte példádat.

Te : Igen.Későre jár. - mosolyogtál kedvesen, közben a féltékenység majd felemésztet.

Ney : Örülök, hogy találkoztunk Cristine.- puszilta meg, aztán pedig megölelte.

Cri : Én is. - mosolygott rá.

A szíved majd kiugrott a helyéről. Érezted, hogy nagyokat dobban jobbra és balra egyaránt. A tenyereid izzadni kezdtek és a tested teljesen forró volt. Próbáltad elrejteni a haragod és türtőztetni magad. Nehezen, de sikerült. Hosszas búcsúzkodás után végre elhagytátok Neymar szüleinek a házát. Mindig is imádtál ott lenni, de most nem ment. Irritált az a nő személy és a tudat, hogy még mindig érez valamit a vőlegényed iránt. Biztosan tudtad abból, ahogyan rá néz.Egész vacsora alatt felfalta a szemeivel. Ezért is örültél, hogy távoztatok. A kocsi motorja alig volt hallható. Szív verésed annál inkább. A düh még mindig uralkodott feledted. Egy szó sem hagyta el aprócska szádat. Inkább figyelted az eső cseppek versenyét a hideg ablakon át. Oda kint esett és mennydörgőt. És legbelül te is így érezted magad. Legszívesebben sírtál volna, de erős voltál és tartottad magad. Becsapottnak és csalódottnak érezted egész lényed. Nem érteted miért nem beszélt neked erről a lányról. Kérdések milliói kavarogtak a fejedben : "Talán szereti még? Lehet, hogy te csak pótlék vagy számára?"

Ney : Mi a baj édes? - fogta meg kezedet, de te elhúztad.Te : Semmi. - válaszoltál röviden, majd tekinteted újra az ablak felé szegezted.Ney : Akkor miért vagy ennyire csendes? - figyelte az utat.Te : Fáradt vagyok és kész.- mondtad dühösen.Ney : Nem hiszek neked.- nézett rád, majd vissza.Te : Sajnálom, ha nem.

Attól fogva nem is beszéltetek többet. Neymar látta, hogy valami nincs rendben és, hogy nem akarsz beszélni róla, ezért békén hagyott. Néha szúrós tekintettel rápillantottál, de semmi több. Így ment egészen hazáig. Neymar óvatosan leparkolta a kocsi, majd kiszállt, hogy megszokottan ajtót nyisson, de te nem vártad meg. Gyorsan kipattantál a kocsiból és befelé indultál. Az eső megállás nélkül csak zuhogott, ezért mire az ajtóhoz értél eláztál. Ettől pedig még hisztisebb lettél.


Ney : Nagyon esik.- csukta be maga után az ajtót.
Te : Igen. - mondtad röviden, miközben levetted magassarkúdat.
Ney : (Neved), édes, mi a baj? - megfogta két karod, de te elhúzódtál.
Te : Már mondtam, hogy semmi bajom.- indultál el.
Ney : Na jó.- rántott vissza.- Ne hazudj nekem. - nézett mélyen szemeidbe.- Egész úton nem szóltál hozzám.
Te : Hát jó.- kicsit közelebb léptél.- Tudni akarod mi a baj?
Ney : Már egy ideje igen.
Te : Legyen. Elmondom.- indultál az ellenkező irányba.- Tudod mi a baj? - fordultál felé, hogy lásd arcát.- Cristine. Ő a baj. - újra közelébe merészkedtél.- És te Neymar.- mutató ujjad mellkasához nyomtad.- Az, hogy nem mondtál róla semmit. Tudod egész vacsora alatt próbáltam türtőztetni magam és hála Istennek sikerült nem kitépnem a haját. Amit mostanra nagyon megbántam.- sóhajtottál.
Ney : Mit kellet volna róla mondanom? - hangsúlyából leszűrted, hogy most már ő is mérges.- Talán azt, hogy : Heey (Neved) volt egy barátnőm, még gyermekkoromban, akit Cristine-nek hivtak. Ne nevettess. Ez baromság. Talán te minden barátodról beszámoltál nekem?
Te : Nem tudom, de valamit kellet volna.- kezeidet ide-oda lóbáltad a levegőben.- És jól tudod, hogy nekem nem volt más rajtad kívül. Nem hiszem el, hogy ilyet mondasz nekem.- a sírás környékelt.
Ney : Én nem hiszem el, hogy így viselkedsz egy semmiség miatt.- járkált fel s állá a nappaliban.
Te : Őszintén, szerinted miért jött ide? - forgattad meg szembogaraidat.- Majd én megmondom. Azért mert még mindig szeret téged. Egész vacsora alatt flörtölt veled,. Lehet te nem vetted észre, de én láttam, hogy nézz rád.
Ney : Ne képzelődj, kérlek. - közeledett feléd.
Te : Nem képzelődőm.- könnyeztek szemeid.- Tudod, - nyeltél nagyot.- az is megfordult bennem, hogy talán te is érzel iránta valamit. És, hogy én csak pótlék vagyok, hogy elfelejtsd őt. Csak ezt még magad sem tudod.
Ney : Ilyet ne is mondj.- ölelt magához.- Hercegnőm én csak téged szeretlek. Senki mást. Kérlek ne butáskodj.- nyomot lágy puszit buksidra.
Te : Nem tudom mit gondoljak Neymar.- toltad el magadtól.- Ma este nagyon jól mulattatok együtt. Megtudtam, hogy nagyon szerettétek egymást. És tudod egy ilyen szerelem nem múlik el könnyen.- szemeid az övéit figyelték.
Ney : Édes, - fogta kezei közé arcodat.- gyerek szerelem volt. Biztosan te is éreztél már ilyet.
Te : Igen, de nem így. Hiába voltatok csak gyerekek, akkor is szerettétek egymást. És az ilyen nem szokott csak úgy eltűnni.
Ney : (Neved) miket beszélsz? - simított végig karjaidon. - 16 voltam mikor szakítottunk. Már rég elfelejtettem.Én csakis téged szeretlek. Mondd csak, ki lesz a feleségem 2 nap múlva? - mosolygott rád.
Te : Át kell ezt gondolnom. - indultál a lépcső felé.- Ma este egyedül szeretnék lenni.- törölted meg szemeidet.- Remélem megérted.- rohantál fel.
Ney : Ezt, hogy érted? - nem kapott választ.- Ne csináld ezt. Kérlek (Neved).- ment utánad.

Benyitottál a hálóba, majd kulcsra zártad az ajtót. Könnyeidet most engedted csak igazán szabadjára. Neki dőltél, majd finoman lecsúsztattad magad a fa darabon. Ott ültél egyedül. Kezeid térdeid között pihentek, te pedig csak sírtál. Úgy érezted, hogy Neymar nem őszinte magával. Azt gondoltad még mindig táplál érzéseket gyermekkori szerelme iránt, csak nem vallja be magának.

Ney : Kérlek engedj be. Beszélnünk kell.- hallottad meg szerelmed hangját a túlsó oldalról.- (Neved) csak téged szeretlek. Már nem érzek semmit Cristine iránt. Ne képzelődj babe. Tudod, hogy igazam van

.
Bármennyire is szerettél volna hinni neki egyszerűen nem ment. Ott voltatok ti ketten és a szerelem ami összeköt titeket. Mégsem tudtál átsiklani azon a nőn. Ha Neymar nem is, de ő még biztosan érez valamit. Féltél, hogy újra egymásba szeretnek és akkor minden álmod szerte foszlik. A jövő amiről álmodtál veszélybe került és ezért érezted úgy magad. Rettegtél a holnaptól. Rettegtél attól a lánytól és attól, hogy elveszi őt tőled.

Ney : A vendég szobában leszek. Kérlek édes gondolj át mindent. Ne légy buta. Téged szeretlek és nem őt. És ezen semmi sem változtat. - hallottad lépteit.

Elment. Nem messzire, csak egy másik szobába, de ott hagyott egyedül. Ott ücsörögtél órákon keresztül. Volt időd átgondolni mindent. Rájöttél, hogy igaza van. Felfújtad a dolgokat. És ha Cristine érez is valamit Neymar iránt az viszonzatlan. Neymar számtalanszor bebizonyította, hogy igazán szeret. És nem csak szavakkal, hanem tettekkel is. Most fogtad csak fel, milyen csúnyán viselkedtél életed szerelmével. Rosszul érezted magad. Gyorsan fel pattantál a földről, majd a lehető legnagyobb sebbességel kinyitottad az ajtót. Már épp indultál volna a vendégszobába, amikor megpillantottad a nappaliban. Idegesen járt fel s alá.

Te : Neymar. - siettél lefelé a lépcsőn.
Ney : Hercegnőm. - indul feléd.
Te : Annyira sajnálom.Én... - ölelted szorosan magadhoz a lépcső aljánál.- Bocsánat. Hülyén viselkedtem. Tudom, hogy engem szeretsz, csak Cristine annyira gyönyörű és intelligens. Ő olyan tökéletes és hát, néz csak rám. - hadartad el, miközben szorosan magadhoz húztad.
Ney : Számomra te vagy a gyönyörű.- finoman eltolt magától, aztán megcsókolt.
Te : Akkor nem haragszol? - váltatok el egymástól.
Ney : Rád soha nem tudnék haragudni édes. Szeretlek.- nézett mélyen szemeidbe.
Te : Én is téged.- nyomtál gyengéd csókot ajkaira.