Sok késéssel, de sikerült megírnom a 10.részt. Remélem sokkal jobban lesz megfogalmazva mint az eddigiek. Nemrég visszaolvastam párat és bevallom nem tetszett egyik sem. Csalódtam magamban. ezért elhatároztam, hogy megpróbálok szebb és átérezhetőbb részeket hozni. De nem csacsogok tovább. Jó olvasást.
U.I.: N.S = Neymar édesapja.
U.I.: N.S = Neymar édesapja.
*~*
"Gyengéden belemélyesztetted meztelen talpaid a naptól forró homokba. A lágy nyári szellő felkapta hajtincseid s játszadozott azokkal. Ragyogó szemekkel figyelted a tenger vizét és a benne lubickoló gyerekeket. Halkan felsóhajtottál, majd alsó ajkadba harapva, immáron csukott szemekkel, mélyen beszívtad a levegőt.
Ney : Hercegnőm. - hátulról csapott le rád. Ujjait tieiddel összekulcsolva nyomott apró csókot arcodra.
Te : Nyuszifül. - kezeidet nyakánál fontod össze, s aztán édes csókot leheltél ajkaira.
Ney : Nyuszifül? Ezt honnét szedted?
Te : Árad belőlem. - mosoly ült arcodra.
Ney : Mindegy. - vont vállat. - Gyere!
Kéz a kézben vetettétek magatokat a tenger kék s habos vizeibe. Neymar megragadta vékony derekad s magához húzott. Tested meztelen s tűzforró mellkasához simult, miközben egyik kezeddel arcát cirógattad. Tekintetetted különleges szembogarai és csókos ajkai között cikázott. Ujjaival hajadba túrt s úgy közeledett feléd. Hirtelen megérezted puha szájának édes ízét.
Te : Ez finom. - formás szemöldökeid felhúztad s közben huncutan bámultad szerelmed. - Kaphatok még?
Ney : Amennyit csak akarsz. - erős karjai szorosan tartok, miközben ő megperdített a vízben.
Te : Áááá, - nőiesen csilingelő hangod ketté vágta a levegőt. - Ezt soha nem unom meg."
Könny hömpölygött arcodon, mégis halvány mosoly jelent meg szád szélénél. Pólód puha anyagával felszárítottad párásan csillogó szempárod, majd kilógó hajszálad füled mögé tűrted.
Ney : Szia. - dőlt az ajtófélfának.
Te : Szia. - mondtad csendesen.
Ney : (Neved), te sírtál? - közeledett személyed felé.
Te : Nem.
Ney : Ne hazudj nekem. - álladat megemelte, s mélyen figyelt téged. - Miért itatod hasztalanul az egereket? - nevetett édesen.
Te : Csak gondolkodtam. - szabadultál ki érintéséből.
Ney : Gondolkodtál? És micsodán?
Te : Mindenen. A helyzeten. De inkább hagyjuk ezt, jó? - pattantál fel ágyikódról.
Ney : Mai program?
Te : Mogi das Cruzes.
Ney : A templom. - komor arccal oldalra húzta ajkait.
Te : Igen. A templom. - hangod elcsuklott.
Ney : Mikor indulunk?
Te : Akár most azonnal, ha nem gond.
Ney : Menjünk. - ujjait a kilincsre helyezte, majd kinyitotta a fehér ajtót.
Te : Egy pillanat és jövök én is.
Ney : Megvárlak a kocsiban. - hagyta el a helységet.
Te : Rendben.
A szekrényedet vetted célba. Amint kiválasztottál egy kényelmes darabot, lehámoztad magadról a már két napja rajtad lévő ruhadarabokat, majd a szennyesbe helyezted őket. Kiballagva a fürdőből megpillantottad szerelmed pólóját. Egy széken helyezkedett el. Kezedet felé nyújtottad, s megragadtad azt. Arcodhoz emelted, majd szorosan belehelyezted azt. Beszívtad Ney mámorító illatát.
Te : Hiányzol. - suttogtad magadnak, aztán elengedted a srác felsőjét, mely a székre zuhant.
Tekintetted melankólikussá vállt. Nagy sóhaj hagyta el piciny, formás ajkaid. Becsuktad szembogaraid, majd kinyitottad őket és távoztál a szobából. A lépcsőkorlátot látva eszedbe jutott a nap, mely életed legrosszabb és egyben legszebb napja volt. Minden megtett lépcsőfokkal egyre lehangoltabb lettél.
Ney : Végre. - nevetett. - Mi tartott eddig?
Te : Csak átöltöztem. - pörögtél egyet a levegőben.
Ney : Ennyi időbe telet? - mosolyt küldött feléd.
Te : Tudod milyen vagyok. - ragadtattad el magad egy pillanatra. - Vagyis, - döbbentél rá szavaid súlyára. - nem. Nem tudod. Én csak elragad...
Ney : Gyönyörű vagy. - vágott mondatodba, ezzel oldva a feszültséget.
Te : Köszönöm. - ragyogó szemekkel bámultad őt.
Neymar beült a volán mögé. Benedvesítetted száraz ajkaid, majd beültél mellé. Görbe vonalka díszelgett orcádon, mégsem örömöt sugárzott. Az autó motorja halk hangot adott ki. Neymar lassan az útra tér.
Ney : És mivel utazunk oda?
Te : Magánrepülő. Már minden elő van készítve.
Ney : Gondterheltnek tűnsz. Valami baj van?
Te : Azon kívül, hogy te nem... - hallgattál el. - Semmi, semmi baj sincs. - majd az ablakon keresztül bámultad az utat. Egy szót sem váltottatok egymással. Csendesen lapultatok a kocsiban, egy kínos helyzet közepette.
"Ney : Édes mássz ki az ágyból. - húzta le rólad a takarót, melynek finom ölelése alatt még mindig az álmok világát jártad.
Te : Nem akarok felkelni. - párnádat fejedre tetted. - Hagyj békén, baby. Hagyj aludni. - mondtad morcosan.
Ney : Kelj fel! - huppant le melléd. - Ez nem kérés. Ez parancs. - jelentette ki egy mosoly kíséretében.
Te : Menj már innen. - egyik kezeddel tolni kezdett, s a buksidat még mindig puha párnád óvta.
Ney : Nincs más választásom. - hirtelen felállt.
Minden elcsendesült. Azt hitted életedben először aludhatsz anélkül, hogy szerelmed szám űzzön a matracodról, csak azért mert éhes, s a gyomra nem nem adja fel. Szemhéjad ellágyult s te élvezted, hogy szundíthatsz még kicsit.
Ney : Megvagy. - ugrott közös ágyikótokra, majd hevesen csikizni kezdett.
Te : Neymar hagyd ezt abba. - nevettél akaratod ellenére is. - Édes kérlek. Tudod, hogy nem bírom ki. - szűrted ki e szavakat nehezen ajkaidon.
Ney : Te kéreted magad, babe.
Te : Jó, jó. - védekeztél ellene. - Megyek s megcsinálom a reggelit, csak ...
Ney : Ezt már szeretem. - állt meg.
Lassan felültél. Szemeibe néztél és durci voltál. Utáltad, hogy minden reggel felébreszt csak azért, hogy főz neki.
Te : Ugye tudod, hogy utállak? - vágtál fura fejet.
Ney : Igeeen? - közeledett feléd. - Biztos vagy benne? - ajkaid majdnem az övéit érintették.
Te : Igen.
Ney : Szerintem hazudsz. Iszonyatosan imádsz engem. - majd lágyan megcsókolt. Két kezével fogta orcádat, miközben te újaiddal végig simítottál tarkóján.
Te : Mindennél jobban szeretlek te kis őrült. - cirógattad meg órát.
Ney : Én is téged. - nyomott aprócska puszit szádra, majd alsó ajkad megérezte fehér fogait.
Te : Majom. - csaptad hozzá párnádat."
Te : Tudod, csak normálisan. Egy szót sem a múltról vagy a balesetről. - Megtörölted szemeid, majd Ney felé fordultál, s mosolyogni kezdtél. - Neymar ő itt Adam. A pilóta.
Ney : Örvendek. - ráztak kezet.
Ad : Részemről a szerencse. Mai úticél?
Ney : Menjünk. - meglepetésedre férjed karjai körülöleltek. Szíved nagyot dobbant érintésére, miközben hatalmas szemekkel ránéztél.
Te : Köszönöm. - szorosan mellkasába bújtál.
Ney : Nincs mit.
A repülő ajtajánál elváltatok egymástól. Ney előre engedett, majd bezárta a fémből készült ajtót. Odabent kellemes hangulat volt. Megszokott helyedre ültél és kényelembe helyezted magad. Neymar veled szemben foglalt helyet, majd miután lerakta brazilos fülesét rád pillantott.
Te : Rémálmomban sem képzeltem ilyennek. - fordultál felé.
Ney : Sajnálom.
Te : Én is. Azt hittem soha nem kell többé azt éreznem, hogy elveszítelek. És mégis megtörtént.
Ney : Mikor érezted azt?
Te : A balesetet napján...
" Hónapokkal ezelőtt
Raf : Remélem megnyerik a mai meccset is.
Te : Ők Brazília. Természetes, hogy nyerni fognak. - forgattad meg szemgólyoid.
Raf : Tudoooom. - nevetett.
Te : Mindenki minket bámul. - suttogtad barátnődnek.
Raf : Ebben semmi furcsa nincs. Neymar a bátyám, neked pedig a szerelmed.
Te : Igen tudom. De engem zavar. Nem fogok hozzászokni soha. - néztél körül. - Kezdődik.
Tekintetted a pályán cikázott. A brazil válogatott tagjai egyenként sétáltak a zöld fűre. Szemeiddel őt kerested. Hirtelen megpillantottad szőkén pompázó hajtincseit. Férfias ritmussal lépegetett. Felhúzta mezét, s nadrágját kezdte igazítani. Megvillantotta házaja színeinek megfelelő boxerjét, ami téged lázba hozott. Lassan a nézősor felé fordult. Kezedet a magasba emelted és ajkaidat a "SZERETLEK" szócska hagyta el. Neymar kezeiből szívecskét formált, melyet neked küldött egy édes mosoly kíséretében.
A mérkőzés a végét járta. Neymar húgával izgultad végig a meccs minden egyes percét. Ajkaid kiszáradtak, s ezért leültél. Megragadtad a vízzel teli üveget, majd belekortyoltál. Lábaid zsibbadtak voltak, s ülve maradtál. Hirtelen egy rendkívül furcsa mondat ütötte meg füleid : " Úr Isten, Neymar!". Az előtted lévő nő száját hagyta el. Te és Rafaella azonnal felpattantatok. Szemeid könnybe lábadtak, amint megpillantottad ordító szerelmed. A földön feküdt. Hátát fogta, s közben erősen kiáltott, a bíró viszont nem méltóztatta figyelemre. Azonnal rohanni kezdtél. A biztonsáiak nem engedtek át a korláton.
Te : Ő a barátom. - küszködtél könnyzáporoddal. - Engedjenek be. Mellette akarok lenni. - erősen ficánkoltál, miközben bejutásért könyörögtél.
Őr : Hölgyem kérem távozzon.
Te : Hát nem érti? Ő az életem. Menjen az utamból.
Raf : Kérem a nővérre vagyok. Vele akarok lenni. - ütötte az ott lévő férfi vállait. - A bátyám odabent szenved.
A ott lévő orvosok már intézkedni kezdtek. Hordágyra tették Neymart, majd elhagyták a pályát, a meccs pedig folytatódott. Rafaella társaságában hagytad el a stadiont. Odakint rémült arcokkal találkoztál, majd megláttad őt. Épp kifelé toltták.
Te : Úr Isten. - ragadtad meg szerelmed kezét. - Jól leszel. Tudom, hogy rendbe jössz babe.
Dr : Kisasszony kérem.
Te : Szeretlek.
Neymar megszorította kezed, majd elengedte azt. Könnybe lábadt szemekkel figyelted, ahogyan elviszik a helyszínről. Gyengének érezted magad, de legfőbbképpen tehetetlennek.
Raf : (Neved), gyere. Menjünk. - mondta zokogva.
Te : Persze. - kaptál észbe. Induljunk. - simítottál végig nyakadon.
Dr : Igen. Fel fog épülni.
Raf : Köszönöm Istenem. Most hol van?
Dr : A sürőségin. Sajnos nem fogadhat látogatókat.
N.S : Mikor kerül el onnan?
Dr : Ha minden a legnagyobb rendben lesz, honap már máshol alszik.
Te : Tehát holnap bemehetünk hozzá.
Dr : Remélhetőleg igen.
Te : Súlyos volt a sérülése? - néztél törékenyen a fehérben lévő úrra.
Dr : Igazság szerint egy hajszál választotta el attól, hogy lebénuljon.
Te : Tessék? - a földre rogytál.
Anya :Kincsem nyugodj meg. Te is hallottad, rendbe fog jönni.
Dr : Nekem mennem kell. Jobb lenne ha mindenki haza menne. Nem éri meg itt maradni egész éjszaka.
Raf : Köszönjük.
Te : Én maradok. Ti menjetek.
Raf : Én is maradok. Nem tudok elmenni.
N.S : Mi megyünk. Davi otthon van.
Raf : Jó. - nyomott puszit apja arcára. - Vigyázok rá. - nézett édesanyád szemeibe, aki téged segített fel.
Te : Miért pont ő? - foglaltál helyet. - Nem érdemli ezt.
Raf : A legjobb lenne, ha megnyugodnánk és abba hagynánk a sírást. Erősnek kell lennünk. Neymarnak szüksége van ránk.
Te : Igazad van. Megyek kávéért. Te kérsz?
Raf : Jól esne. Köszönöm.
Te : Mindjárt jövök.
Lassú léptekkel haladtál a büfé felé. Illedelmesen kikérted a két csésze kávét, s közben az eladó nő megjegyezte, hogy sajnálja, ami szerelmeddel történt. Mosolyogva megköszönted, majd visszaballagtál Rafaellahoz. Átnyújtottad neki a csészét, aztán leültél. és vártál."
Ney : Meddig? Meddig maradtál ott? - nézett rád kérdően.
Te : Másnap reggelig. - tördelted vékony ujjaid.
Ney : Felébredtem?
Te : Igen. - mosolyogtál. - És engem hívtál. Én pedig bementem hozzád.
" Barátod kezelőorvossa a kórterem elé vezetett. Szíved nagyokat dobbant és tested remegett. Hatalmasat rántottál az ajtón.
Te : Édes. - rohantál hozzá, s megragadtad kezét.
Ney : Babe. - hangja halk volt.
Te : Annyira aggódtam. - újra sírni kezdtél. - Jól leszel. Rendbe jössz. - kezeddel végig simítottál borostás arcán.
Ney : Igen, de a VB már elúszott.
Te : Sajnálom. - sütötted le fejed., - De tudod mit? - szemeid ragyogni kezdtek. A fiúk megnyerik neked. De ha mégsem, te akkor is bajnok leszel.
Ney : Szeretlek. - ajkait kézfejedre tapasztotta.
Te : Én is. Mindennél jobban. "
Szomorú tekintettel mesélted el Neymarnak a napot, amelyik életed egyik legrosszabb eseménye volt. A út hátralévő részét csendben töltöttétek. Néha rákérdeztél nincs-e szüksége valamire, de semmi több. Idegenek voltatok egymás számára.
Te : Még haragszom rád. - görbe vonalka díszítette orcádat.
Ney : A reggeli csiki miatt? - fehér felsője feszült kidolgozott felsőtestén.
Te : Igen. - néztél rá kutyus szemekkel. - Nem fair, hogy minden reggel a gyomrod az ébresztőm.
Ney : Jóbban rosszban együtt baby. - kacsintott feléd.
Te : De az alvás a mindenem. Imádok aludni s te ezt kihasználva keltesz fel minden nap, minden reggelén. - ültél ágyadon.
Ney : Szóval nem én vagyok a mindened?
Te : Sajnálom uram, de önnek csak a másod osztály jutott. - nevettél nőiesen.
Ney : ezen a gépen én vagyok a kapitány. - huppant melléd. - És te a szexi kiszolgálóm. - húzott magához.
Te : És mit szeretne a kapitány?
Ney : Mi lenne kényszer leszállást hajtanánk végre s maga kedvesem, eljátszadozna a nadrágszíjammal.
Te : Ohh kapitány úr, te kis huncut. - ráncoltad meg orrodat.
Ney : Na de kérem, hölgyem. Illik tisztelettel beszélni a mackójával, akarom mondani főnökével. - majd lágyan megcsókolta nyakadat.
Te : Illik a kedvére tennem is, ugye? - vékonyan csengő hangod izgalmassá tette a szituációt.
Ney : Bizony. Úgyhogy most... - terített el a hatalmas ágyon.
Te : Játszunk. - haraptál alsó ajkadba."
Te : Ez finom. - formás szemöldökeid felhúztad s közben huncutan bámultad szerelmed. - Kaphatok még?
Ney : Amennyit csak akarsz. - erős karjai szorosan tartok, miközben ő megperdített a vízben.
Te : Áááá, - nőiesen csilingelő hangod ketté vágta a levegőt. - Ezt soha nem unom meg."
Könny hömpölygött arcodon, mégis halvány mosoly jelent meg szád szélénél. Pólód puha anyagával felszárítottad párásan csillogó szempárod, majd kilógó hajszálad füled mögé tűrted.
Ney : Szia. - dőlt az ajtófélfának.
Te : Szia. - mondtad csendesen.
Ney : (Neved), te sírtál? - közeledett személyed felé.
Te : Nem.
Ney : Ne hazudj nekem. - álladat megemelte, s mélyen figyelt téged. - Miért itatod hasztalanul az egereket? - nevetett édesen.
Te : Csak gondolkodtam. - szabadultál ki érintéséből.
Ney : Gondolkodtál? És micsodán?
Te : Mindenen. A helyzeten. De inkább hagyjuk ezt, jó? - pattantál fel ágyikódról.
Ney : Mai program?
Te : Mogi das Cruzes.
Ney : A templom. - komor arccal oldalra húzta ajkait.
Te : Igen. A templom. - hangod elcsuklott.
Ney : Mikor indulunk?
Te : Akár most azonnal, ha nem gond.
Ney : Menjünk. - ujjait a kilincsre helyezte, majd kinyitotta a fehér ajtót.
Te : Egy pillanat és jövök én is.
Ney : Megvárlak a kocsiban. - hagyta el a helységet.
Te : Rendben.
A szekrényedet vetted célba. Amint kiválasztottál egy kényelmes darabot, lehámoztad magadról a már két napja rajtad lévő ruhadarabokat, majd a szennyesbe helyezted őket. Kiballagva a fürdőből megpillantottad szerelmed pólóját. Egy széken helyezkedett el. Kezedet felé nyújtottad, s megragadtad azt. Arcodhoz emelted, majd szorosan belehelyezted azt. Beszívtad Ney mámorító illatát.
Te : Hiányzol. - suttogtad magadnak, aztán elengedted a srác felsőjét, mely a székre zuhant.
Tekintetted melankólikussá vállt. Nagy sóhaj hagyta el piciny, formás ajkaid. Becsuktad szembogaraid, majd kinyitottad őket és távoztál a szobából. A lépcsőkorlátot látva eszedbe jutott a nap, mely életed legrosszabb és egyben legszebb napja volt. Minden megtett lépcsőfokkal egyre lehangoltabb lettél.
Ney : Végre. - nevetett. - Mi tartott eddig?
Te : Csak átöltöztem. - pörögtél egyet a levegőben.
Ney : Ennyi időbe telet? - mosolyt küldött feléd.
Te : Tudod milyen vagyok. - ragadtattad el magad egy pillanatra. - Vagyis, - döbbentél rá szavaid súlyára. - nem. Nem tudod. Én csak elragad...
Ney : Gyönyörű vagy. - vágott mondatodba, ezzel oldva a feszültséget.
Te : Köszönöm. - ragyogó szemekkel bámultad őt.
Neymar beült a volán mögé. Benedvesítetted száraz ajkaid, majd beültél mellé. Görbe vonalka díszelgett orcádon, mégsem örömöt sugárzott. Az autó motorja halk hangot adott ki. Neymar lassan az útra tér.
Ney : És mivel utazunk oda?
Te : Magánrepülő. Már minden elő van készítve.
Ney : Gondterheltnek tűnsz. Valami baj van?
Te : Azon kívül, hogy te nem... - hallgattál el. - Semmi, semmi baj sincs. - majd az ablakon keresztül bámultad az utat. Egy szót sem váltottatok egymással. Csendesen lapultatok a kocsiban, egy kínos helyzet közepette.
"Ney : Édes mássz ki az ágyból. - húzta le rólad a takarót, melynek finom ölelése alatt még mindig az álmok világát jártad.
Te : Nem akarok felkelni. - párnádat fejedre tetted. - Hagyj békén, baby. Hagyj aludni. - mondtad morcosan.
Ney : Kelj fel! - huppant le melléd. - Ez nem kérés. Ez parancs. - jelentette ki egy mosoly kíséretében.
Te : Menj már innen. - egyik kezeddel tolni kezdett, s a buksidat még mindig puha párnád óvta.
Ney : Nincs más választásom. - hirtelen felállt.
Minden elcsendesült. Azt hitted életedben először aludhatsz anélkül, hogy szerelmed szám űzzön a matracodról, csak azért mert éhes, s a gyomra nem nem adja fel. Szemhéjad ellágyult s te élvezted, hogy szundíthatsz még kicsit.
Ney : Megvagy. - ugrott közös ágyikótokra, majd hevesen csikizni kezdett.
Te : Neymar hagyd ezt abba. - nevettél akaratod ellenére is. - Édes kérlek. Tudod, hogy nem bírom ki. - szűrted ki e szavakat nehezen ajkaidon.
Ney : Te kéreted magad, babe.
Te : Jó, jó. - védekeztél ellene. - Megyek s megcsinálom a reggelit, csak ...
Ney : Ezt már szeretem. - állt meg.
Lassan felültél. Szemeibe néztél és durci voltál. Utáltad, hogy minden reggel felébreszt csak azért, hogy főz neki.
Te : Ugye tudod, hogy utállak? - vágtál fura fejet.
Ney : Igeeen? - közeledett feléd. - Biztos vagy benne? - ajkaid majdnem az övéit érintették.
Te : Igen.
Ney : Szerintem hazudsz. Iszonyatosan imádsz engem. - majd lágyan megcsókolt. Két kezével fogta orcádat, miközben te újaiddal végig simítottál tarkóján.
Te : Mindennél jobban szeretlek te kis őrült. - cirógattad meg órát.
Ney : Én is téged. - nyomott aprócska puszit szádra, majd alsó ajkad megérezte fehér fogait.
Te : Majom. - csaptad hozzá párnádat."
Neymar figyelemmel követett minden utasítást a részedről. Fél órácska alatt értettek a helyre, ahol a pilóta várakozott. Finoman becsaptad az autó ajtaját, majd előre siettél. Pár perc előnyöd volt Neymarral szemben. Szerettél volna közölni pár apróságot Adamel, a pilótával.
Te : Szia. - köszöntél neki.
Ad : Helló. - lépett eléd. - Ney, hogy van? Emlékszik már?
Te : Erről akartam beszélni veled. Éppen a kocsit parkolja. És nem. Semmire sem emlékszik, ezért...
Ad : Értettem. Legyek a lehető legnormálisabb.
Te : Igen. - könnyekkel küszködve erősítetted meg előbbi mondatát.
Ad : Heeey. - simított végig hátadon. - Ne kínozd magad. Emlékezni fog.
Te : Tudom. - mosoly húzódott forró arcodra.
Ad : Már jön is.Te : Tudod, csak normálisan. Egy szót sem a múltról vagy a balesetről. - Megtörölted szemeid, majd Ney felé fordultál, s mosolyogni kezdtél. - Neymar ő itt Adam. A pilóta.
Ney : Örvendek. - ráztak kezet.
Ad : Részemről a szerencse. Mai úticél?
Te : Mogi das Cruzes városa.
Ad : Indulhatunk?Ney : Menjünk. - meglepetésedre férjed karjai körülöleltek. Szíved nagyot dobbant érintésére, miközben hatalmas szemekkel ránéztél.
Te : Köszönöm. - szorosan mellkasába bújtál.
Ney : Nincs mit.
A repülő ajtajánál elváltatok egymástól. Ney előre engedett, majd bezárta a fémből készült ajtót. Odabent kellemes hangulat volt. Megszokott helyedre ültél és kényelembe helyezted magad. Neymar veled szemben foglalt helyet, majd miután lerakta brazilos fülesét rád pillantott.
Te : Rémálmomban sem képzeltem ilyennek. - fordultál felé.
Ney : Sajnálom.
Te : Én is. Azt hittem soha nem kell többé azt éreznem, hogy elveszítelek. És mégis megtörtént.
Ney : Mikor érezted azt?
Te : A balesetet napján...
" Hónapokkal ezelőtt
Raf : Remélem megnyerik a mai meccset is.
Te : Ők Brazília. Természetes, hogy nyerni fognak. - forgattad meg szemgólyoid.
Raf : Tudoooom. - nevetett.
Te : Mindenki minket bámul. - suttogtad barátnődnek.
Raf : Ebben semmi furcsa nincs. Neymar a bátyám, neked pedig a szerelmed.
Te : Igen tudom. De engem zavar. Nem fogok hozzászokni soha. - néztél körül. - Kezdődik.
Tekintetted a pályán cikázott. A brazil válogatott tagjai egyenként sétáltak a zöld fűre. Szemeiddel őt kerested. Hirtelen megpillantottad szőkén pompázó hajtincseit. Férfias ritmussal lépegetett. Felhúzta mezét, s nadrágját kezdte igazítani. Megvillantotta házaja színeinek megfelelő boxerjét, ami téged lázba hozott. Lassan a nézősor felé fordult. Kezedet a magasba emelted és ajkaidat a "SZERETLEK" szócska hagyta el. Neymar kezeiből szívecskét formált, melyet neked küldött egy édes mosoly kíséretében.
~*~
A mérkőzés a végét járta. Neymar húgával izgultad végig a meccs minden egyes percét. Ajkaid kiszáradtak, s ezért leültél. Megragadtad a vízzel teli üveget, majd belekortyoltál. Lábaid zsibbadtak voltak, s ülve maradtál. Hirtelen egy rendkívül furcsa mondat ütötte meg füleid : " Úr Isten, Neymar!". Az előtted lévő nő száját hagyta el. Te és Rafaella azonnal felpattantatok. Szemeid könnybe lábadtak, amint megpillantottad ordító szerelmed. A földön feküdt. Hátát fogta, s közben erősen kiáltott, a bíró viszont nem méltóztatta figyelemre. Azonnal rohanni kezdtél. A biztonsáiak nem engedtek át a korláton.
Te : Ő a barátom. - küszködtél könnyzáporoddal. - Engedjenek be. Mellette akarok lenni. - erősen ficánkoltál, miközben bejutásért könyörögtél.
Őr : Hölgyem kérem távozzon.
Te : Hát nem érti? Ő az életem. Menjen az utamból.
Raf : Kérem a nővérre vagyok. Vele akarok lenni. - ütötte az ott lévő férfi vállait. - A bátyám odabent szenved.
A ott lévő orvosok már intézkedni kezdtek. Hordágyra tették Neymart, majd elhagyták a pályát, a meccs pedig folytatódott. Rafaella társaságában hagytad el a stadiont. Odakint rémült arcokkal találkoztál, majd megláttad őt. Épp kifelé toltták.
Te : Úr Isten. - ragadtad meg szerelmed kezét. - Jól leszel. Tudom, hogy rendbe jössz babe.
Dr : Kisasszony kérem.
Te : Szeretlek.
Neymar megszorította kezed, majd elengedte azt. Könnybe lábadt szemekkel figyelted, ahogyan elviszik a helyszínről. Gyengének érezted magad, de legfőbbképpen tehetetlennek.
Raf : (Neved), gyere. Menjünk. - mondta zokogva.
Te : Persze. - kaptál észbe. Induljunk. - simítottál végig nyakadon.
~*~
Órákkal később még mindig fel s alá járkáltál a kórház folyosóján. Hírt vártál szerelmedről. Egy zöld széken ücsörögtél, tenyereidet homlokodra tapasztva. Neymar szülei, s te szüleid is tartották benned és Rafaellaban a lelket. Kapkodva vetted a levegőt, miközben minden porcikád remegett.
Dr : Önök Neymar da Silva Santos hozzátartozói? - ballagott ki egy elzárt helyről.
Nad : Hogy van a kisfiam? - kérdezte aggódó hangon.
Te : Dr. úr, kérem, mondjon valamit. - haraptál alsó ajkadba. - Rendbe jön?Dr : Igen. Fel fog épülni.
Raf : Köszönöm Istenem. Most hol van?
Dr : A sürőségin. Sajnos nem fogadhat látogatókat.
N.S : Mikor kerül el onnan?
Dr : Ha minden a legnagyobb rendben lesz, honap már máshol alszik.
Te : Tehát holnap bemehetünk hozzá.
Dr : Remélhetőleg igen.
Te : Súlyos volt a sérülése? - néztél törékenyen a fehérben lévő úrra.
Dr : Igazság szerint egy hajszál választotta el attól, hogy lebénuljon.
Te : Tessék? - a földre rogytál.
Anya :Kincsem nyugodj meg. Te is hallottad, rendbe fog jönni.
Dr : Nekem mennem kell. Jobb lenne ha mindenki haza menne. Nem éri meg itt maradni egész éjszaka.
Raf : Köszönjük.
Te : Én maradok. Ti menjetek.
Raf : Én is maradok. Nem tudok elmenni.
N.S : Mi megyünk. Davi otthon van.
Raf : Jó. - nyomott puszit apja arcára. - Vigyázok rá. - nézett édesanyád szemeibe, aki téged segített fel.
Te : Miért pont ő? - foglaltál helyet. - Nem érdemli ezt.
Raf : A legjobb lenne, ha megnyugodnánk és abba hagynánk a sírást. Erősnek kell lennünk. Neymarnak szüksége van ránk.
Te : Igazad van. Megyek kávéért. Te kérsz?
Raf : Jól esne. Köszönöm.
Te : Mindjárt jövök.
Lassú léptekkel haladtál a büfé felé. Illedelmesen kikérted a két csésze kávét, s közben az eladó nő megjegyezte, hogy sajnálja, ami szerelmeddel történt. Mosolyogva megköszönted, majd visszaballagtál Rafaellahoz. Átnyújtottad neki a csészét, aztán leültél. és vártál."
Ney : Meddig? Meddig maradtál ott? - nézett rád kérdően.
Te : Másnap reggelig. - tördelted vékony ujjaid.
Ney : Felébredtem?
Te : Igen. - mosolyogtál. - És engem hívtál. Én pedig bementem hozzád.
" Barátod kezelőorvossa a kórterem elé vezetett. Szíved nagyokat dobbant és tested remegett. Hatalmasat rántottál az ajtón.
Te : Édes. - rohantál hozzá, s megragadtad kezét.
Ney : Babe. - hangja halk volt.
Te : Annyira aggódtam. - újra sírni kezdtél. - Jól leszel. Rendbe jössz. - kezeddel végig simítottál borostás arcán.
Ney : Igen, de a VB már elúszott.
Te : Sajnálom. - sütötted le fejed., - De tudod mit? - szemeid ragyogni kezdtek. A fiúk megnyerik neked. De ha mégsem, te akkor is bajnok leszel.
Ney : Szeretlek. - ajkait kézfejedre tapasztotta.
Te : Én is. Mindennél jobban. "
Szomorú tekintettel mesélted el Neymarnak a napot, amelyik életed egyik legrosszabb eseménye volt. A út hátralévő részét csendben töltöttétek. Néha rákérdeztél nincs-e szüksége valamire, de semmi több. Idegenek voltatok egymás számára.
~*~
Aznap éjjel Neymar szüleinél aludtatok. Másnap reggel a nap lágy sugarai ébresztettek. Megdörzsölted álmoskás szemeid, aztán kilökted magad ágyadból. Kezedbe vetted fekete színű bőröndöd, majd kihalásztál pár cuccot és egy törölközőt. A fürdő felé lépkedtél. Megnyitottad a tusoló vízét és lehűtötted magad.
Raf : (Neved), ide bent vagy? - hallottad meg kellemes habját.
Te : Egy pillanat.
Magad köré tekerted puha törölköződet és elhagytad a helységet. Tekintetted Rafaella barna szemeivel találkozott. Akaratod ellenére is mosoly húzódott arcodra és kényszert éretél, hogy megöleld.
Raf : Mikor érkeztettek?
Te : Nem tudom, de azt igen, hogy hiányoztáááááál az éjjel. - célozgattál pár dologra.
Raf : Ne légy bunkó. - csapott hozzád egy párnát. - Ma elmentek a templomba igaz?
Te : Igen. huppantál egy székre. - És ha ma sem sikeról feladom.
Raf : Nem. - húzódott melléd. - Ilyet ne is mondj.
Te : Már több mint 2 hónapja próbálkozom. Nem bírom tovább.
Raf : Nem szabad feladnod. Neymar szeret téged.
Te : Csakhogy ő nem emlékszik erre. Idegen vagyok a számára és nem bírom elviselni. Már nem.
Raf : Nyugi. Emlékezni fog, okés?
Te : Nem fog. - sóhajtottál fel. - És et én is tudom, habár még reménykedem. Reménykedem mint egy idóta, hogy visszanyeri az emlékeit.
Raf : Így is lesz, de most öltözz fel és légy lélegzet elállító. - kacsintott feléd.
Te : Meglesz. - csuktad be utána az ajtót.
~*~
Reggeli után bekövetkezett az amitől rettegtél. Elvitted Neymar abba a templomba ahol kimondtátok az igent, hűséget és szerelmet esküdve egymásnak. Az agyad egész úton kattogott. Kérdések milliói kavarogtak fejedben, kérdések, melyekre nem találtál választ. Ideges voltál, s csak az emlékekben találtál nyugalmat.
"Te : Bolond.
Ney : Igen bolond vagyok. Bolondulok érted. - lehelt forró csókot ajkaidra.Te : Még haragszom rád. - görbe vonalka díszítette orcádat.
Ney : A reggeli csiki miatt? - fehér felsője feszült kidolgozott felsőtestén.
Te : Igen. - néztél rá kutyus szemekkel. - Nem fair, hogy minden reggel a gyomrod az ébresztőm.
Ney : Jóbban rosszban együtt baby. - kacsintott feléd.
Te : De az alvás a mindenem. Imádok aludni s te ezt kihasználva keltesz fel minden nap, minden reggelén. - ültél ágyadon.
Ney : Szóval nem én vagyok a mindened?
Te : Sajnálom uram, de önnek csak a másod osztály jutott. - nevettél nőiesen.
Ney : ezen a gépen én vagyok a kapitány. - huppant melléd. - És te a szexi kiszolgálóm. - húzott magához.
Te : És mit szeretne a kapitány?
Ney : Mi lenne kényszer leszállást hajtanánk végre s maga kedvesem, eljátszadozna a nadrágszíjammal.
Te : Ohh kapitány úr, te kis huncut. - ráncoltad meg orrodat.
Ney : Na de kérem, hölgyem. Illik tisztelettel beszélni a mackójával, akarom mondani főnökével. - majd lágyan megcsókolta nyakadat.
Te : Illik a kedvére tennem is, ugye? - vékonyan csengő hangod izgalmassá tette a szituációt.
Ney : Bizony. Úgyhogy most... - terített el a hatalmas ágyon.
Te : Játszunk. - haraptál alsó ajkadba."
Ney : Ez az? - zökkentett ki gondolatmenetedből.
Te : Igen.
Ney : Ha nem akarod, ha fájdalmas be menned, nem kell. - érintette meg kezed.
Te : Muszáj. Talán minden rendbe jön és emlékezni fogsz,
Ney : Jó. - bólintott,
Kinyitottad a kocsi ajtaját, majd kiszálltál belőle. Megkerülted azt, s a hatalmas épülettel találtad magad szemben. Azzal az épülettel, ahol életed egyik legcsodálatosabb élményét élted át. Neymar összekulcsolta ujjait tieiddel és maga után húzott. Furcsálltad tettét, de örültél neki. Átlépted a küszöböt és testedet bizsergető érzés járta át. Szétáramlott véredben. Kérdően férjedre néztél. Gyönyörködve bámult minden apró szegletet.
Te : Neymar, - nyeltél nagyot. - rémlik valami? Emlékszel erre a helyre?
Ney : Nem. - tekintete üres, mit sem mondó volt. - Gyönyörű, de nem érzek semmit. Se kép, se hang. Még mindig elveszett vagyok. - azon a bizonyos helyen állt.
Te : Pontosan itt álltunk. Összekulcsolt kezekkel, egymás szemeit nézve. - tenyered övébe csúsztattad, miközben tekintetét fürkészted. - Az volt életem legszebb napja. A mai pedig a legrosszabb.- könny folyt arcodon, mely ajkaidnál halt el. - Itt vagyunk együtt és számodra idegen vagyok. Azt sem tudod mit jelentet mindez neked. Nem emlékszel sem rám, sem az emlékeinkre. Azt hittem, talán most visszakaplak, azt, hogy talán a baleset nem áll a szerelmünk útjába, de naiv voltam. Most már biztos vagyok benne, hogy nem kaplak vissza, mert nem fogod visszanyerni a memóriád. - hangod elcsuklott, szíved pedig összeszorult. - Egy árnyék maradok számodra. Árnyék a múltadból, mely már nem a tied.
.jpg)