11. rész : Semmi sem olyan mint mi

Sok csúszással meghoztam a 11.részt :). Remélem tetszeni fog. Ja igen, a fogalmazás 0, sorry. Hibákért is elnézést kérek. De fáradt vagyok, és azért írtam, hogy új részt hozzak. Nézétek el nekem.
Kötelező :
https://www.youtube.com/watch?v=MrL7NiiQTHI
Ha véget ér, indísd újra!

*~*

   Mogi das Cruzes városa sötétbe borult. Esőcseppek hada lepett el minden szegletet, 'melyeket az év nagy részében napsugár borított. Az eget fekete fellegek lovagolták. Olyan volt akárcsak egy szomorú, csalódott női szív. A tied. Csendben lappangtál az anyósülésen, férjed társaságában, aki ismeretlenként tekintet rád. Az autó motorja lassan elhalkult, majd egy hangot sem kiadva leállt. Fekete magassarkúdat a öld fűbe mélyesztetted, aztán lassacskán a ház felé indultál. Neymar melléd ballagott, s a fejed fölé tartotta kabátját, hogy ne ázz bőrig.  A bejárati ajtóhoz érve, ujját finoman a csengőgombjára eresztette. Másodpercek elteltével tekinteted Rafaella széles mosolyával találkozott. 

   Raf : Gyertek már. Csurom vizesek vagytok.

  Ney : Hölgyem. - engedett előre, majd téged követve átlépte a küszöböt. - Zuhog az eső. Kissé szokatlan, nem?

  Nad : Fiam. - lépteit nőiesen illesztette. - Menj öltözz át. Még megfázol itt nekem. Na indulás. - simtott fiának hátán. 

  Ney : Megyek. Rafa adj neki pár cuccot. Később behozom a bőröndöket. - mutatott rád, majd kétesével sietett fel a lépcsőfokokon.

   Raf : Gyere (Neved), lecseréljük ezeket és beszélgetünk kicsit.

  Nad : Menj szívem. Nem szeretném ha valami bajod esne. - hangja kedvesen csengett.

   Te : Menjünk.

   Barátnőd fürdőjébe ballagttál, s arcodat meleg vízzel öblítetted. Lemostad a könnycseppektől elmosódott sminked, majd egy puha, kék törölközővel felszárítottad selymes bőröd. Visszasétáltál Rafaellahoz, aki éppen ruhát keresgélt neked.

   Te : Borzalmas volt. Újra megtörtem. Soha nem fog emlékezni rám.  - küszködtél könnyeiddel. - Ez a két év elveszett számára és nekem is el kell engednem őket.

   Raf : (Neved), ne mondj ilyet. Légy türelmes, kérlek. Elég nehéz időszakon megy keresztül. Próbáld megérteni.

  Te : Szóval értsem meg? - pattantál fel az ágy sarkáról. - Értsem meg őt. És engem, engem ki fog megérteni? - összecsukló hanggal kérdezted a lányt. - 2 és fél hónapja mást sem csinálok csak várok. Várok arra, hogy csoda történjen. Ráadásul mindezt hasztalanul. Minek áltatom magam? Neki és nekem nem lesz közös jövőnk. Az lesz a legjobb, ha külön utakra térünk, mint barátok, mert azt muszáj lesz.

   Raf : Miért beszélsz így?

   Te : Mert azt látom a bátyádon, hogy fele annyira sem akarja azokat az éveket mint én. Neki jó így és ezt elfogadom. Szeretem őt, épp ezért elengedem. El kell engednem.

   Raf : Hey, - hideg ujjai forró arcodhoz értek. - Ney is emlékezni akar, és hidd el, hogy erősen próbálkozik.

   Te : Lehet nem elég erősen, de már mindegy, mert ez maga a pokol, aminek holnap véget vettek Holnap beszélek vele, és lezárjuk ezt. - kényszer mosoly jelent meg orcádon. - Most megyek átöltözöm. Mindjárt jövök.

   

   Rafaella idegesen az ágyra huppant. Barna hajtincsét füle mögé tűrte, majd arcát két tenyere közé helyezte. Telt ajkait apró sóhaj hagyta el, miközben tekintette ide-oda cikázott.

   

   Ney : Baj van? - dőlt az ajtófélfának, s görbe vonallal arcán kérdezte szeretet húgát.

   Raf : Úgyis mondhatjuk. - állt fel és testvérét célozta meg. - Ne engedd elmenni. - simított végig a srác kidolgozott mellkasán. - Kérlek Neymar. Ne hagyd, hogy ennek a virágzó szerelemnek csúnya vége legyen. 

   Ney : Rafa, - fogta meg a lány két csuklóját. - Tudom, hogy szereted őt, de egyre inkább azt érzem, hogy ez nagyon fájdalmas számára. Nem tudom ki ő, számomra teljesen ismeretlen és habár nagyon kedvelem, nem kérhetem azt tőle, hogy várjon amíg újra beleszeretek. Nem lennék rá képes.

   Raf : Megkel tenned.

   Te : Rafaella. - kiáltottál nagyot.

   Raf : Igen? 

   Te : Gyo-gyorsan gyere, siess már. - mondtad dadogva.

   

   Egy száll törölközőben álltál a fehér csempén. Lábaid alul véresek voltak, s a zuhanyzó vízét szintén vörös szín fedte. Teste minden apró porcikája remegett, míg elméd gondolkodni sem hagyott.

   Raf : Mi történt? (Neved), szólalj már meg. - ragadta meg vállaid.
   Te : A gyerek. A fiam, Rafaella.
   Ney : Milyen gyerek?
   Raf : Úr Isten! Neymar azonnal hívj mentőt. Menj már.
   Ney : Rendben. - rohant a földszintre. - Hívjatok mentőt. Anya, siess.
   Nad : Mi történt? Miért kell...
   Ney : (Neved) és egy baba. Egy fiúról beszélt. Nem tudom, nem értek az egészből semmit.
   N.S : A gyerek. - pillantott kétségbesett fiára.
  Ney : Ezt nem értem, apa. Milyen gyerek? Terhes? - fogta meg lázas homlokát. - Az lehetetlen. Elmondta volna. Nem?
   N.S : Lényegtelen. Most nem ez az ami számit.
   Nad : Hamarosan itt vannak. Neymar, mi történt pontosan?
   Ney : (Neved) csupa vér, és egy gyerekről beszél. Minden olyan zavaros.
  Raf : Hol van már az a rohadt mentő? - kezeit a lépcsőkorláton végighúzva viharzott le, majd a konyha felé sietett. - El fog vetélni. Mindent eláztatta a vér. Nem akar elállni. Francba már! - csapott be egy fiókot. - Hol van a az a kurva papír?
   Nad : Tessék. - a nő át nyújtott lányának egy fehér tekercset.
   Raf : Ne állj ott. Gyere fel. Szüksége van rád. - szemlélt bátyjára, aztán az emeletre iszkolt.
   Te : Elvesztetem őt. - szembogaraid fáradni kezdtek. - Elvesz... el..
 

*~*

   

   Neymar csípőre tett kezekkel, fel s alá sétált a kórház folyosóján. Tudatát kuszábbnál-kuszább ötletek rohamozták meg, míg ingerült tekintettel figyelte a krémszínű falakat. Egy idő után a fiú, húga mellett foglalt helyet, majd miután ujjait összekulcsolta, s állát azokra támasztotta, megszólalt.

   Ney : Mondd el. Mi ez az egész? Miért nem tudok, arról, hogy gyerekem lesz?
   Raf : Nem akarta elmondani. Nekem meg semmi jogom nem volt hozzá.
  Ney : Miért? Mi oka lett volna eltitkolni? Ha elmondja talán mindez meg sem történik. - szemeit barna hajú húgán legeltette.
   Raf : Talán félt. Semmire sem emlékszel vele kapcsolatban, s ebből adódóan a gyerekre sem. A fájdalom élesebb lett volna, ha közlöd, hogy mit sem tudsz a babáról, nem gondolod? Különben is, ez a terhesége veszélyes volt már az elejétől
   Ney : Ezt, hogy érted?
   Raf : Mikor a baleset történt, már várandós volt.
   Ney : Ezt nem hiszem el. - szökkent fel a székről. - Hány hónapos volt?
   Raf : 3 hónapos és 1 hetes.
   Ney : És én nem emlékszem rá. A francba.
   Dr. : A hölgy felébredt. Magát hívja, Neymar.
   Ney : Én bemegyek. - fordult szülei felé.
   N.S : Menj csak fiam.
 
   Neymar lassan lenyomta a fehér ajtó kilincsét, 'mely hozzád nyitott utat. Szomorú és mély tekintettel figyelted mozdulatait. Nagyot fújtatva, közeledbe húzott egy széket, majd elfoglalta azt. Tenyered övébe vette, s párás szemekkel bámult téged.

   Ney : Miért nem mondtad el?
   Te : Egy sajnálom is megteszi. - fordítottad el fejed.
   Ney : Sajnálom, de attól még rossz, hogy eltitkoltad
   Te : Törődj bele.
   Ney : (Neved), miért vagy ilyen velem?
   Te : Elvesztetem mindent. Mit vársz tőlem? Kicsattanó boldogságot?
   Ney : Nem, de túl leszünk ezen.
  Te : Leszek! Túl leszek ezen. De, nem azért hívtalak, hogy veszekedjünk. Elakarok mondani valamit.
   Ney : Igazad van. Persze, mondd csak.
   Te : Gondolkodtam. - szabadítottad ki magad érintéséből. - Azon amink volt, és nincs már, azon, hogy jobb ha elválunk.- haraptál alsó ajkadba egy sóhaj kíséretében.
   Ney : (Neved) én...
 Te : Csak, csak hagy mondhassam végig, mert megfulladok, ha nem teszem. - könnyeiddel küszködtél, s közben ujjaidat tördelted. - Soha, soha semmi nem helyettesít majd téged és soha, - mosolyogtál szerelmed felé, s habár ő már nem azzal a lángoló szenvedéllyel tekintet rád, te még mindig gyengéd pillantásokkal szemlélted. - nem érezteti, azt, amit te éreztettél velem. - hangod elcsuklott. - Te vagy az az egy, az egyetlen személy, akihez életem során, - nevettél, hogy könnyeid ne törjenek utat. - akihez igazán kötődtem. Tudom, már nem találok ilyen szerelmet, amely ennyire igaz és őszinte, mert soha semmi nem lesz hozzánk hasonló, semmi sem lesz olyan mint te és én, együtt. Mindent megtettünk, hogy boldogok legyünk, most mégis itt ülök azzal a személlyel akiért az életemet is odaadnám, úgy, hogy közben számára nem vagyok több egy idegennél. Olyan vagyok mint bárki más.
   Ney : Nem. - Te más vagy. Téged érezlek. - kezét combodra csúsztatta.
   Te : Nem kell elhitetned ezt velem. Nem kell azt mondanod, amit nem érzel. Túl teszem magam rajta. Valahogy. Csak tudod, elég kellemetlen elveszni a zűrben. Dühítő látni, hogy az életed szertefoszlik, akárcsak egy illúzió. Azt, hogy minden terved, s álmod csak úgy mehiusul. És most a baba elvesztése is. A legrosszabb viszont az, hogy nem értem miért. - szárítottad fel piciny, fájdalommal megtelt könnycsepped. - Miért pont mi? Miért kell mindig történnie valaminek? - szűrted ki fogaid közül. - De ez már a múlt, - szorítottad meg a fiú kezét. - nem igaz? - fehér blúzoddal felszárítottad párás, pirosan égő szembogaraid. - Mi, - halkultál el pár másodperc erejéig.. - már nem létezünk. - arcod vonalai elkomorodtak. - Remélem egyszer azért emlékezni fogsz mennyit jelenet számodra mindez. Arra, hogy milyen tökéletesek voltunk. - különleges szemeit fürkészted. - Jól tudom, hogy nincs bennem semmi különleges. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész, de tiszta szível szerettem és szeretek egy remek embert, és ez nekem elég. - nyelted le a torkodban lévő gombócod, 'mely  lélegezni sem hagyott. - Ezt volt minden, amit mondani akartam. - felültél, aztán arcához hajolva lágy puszit nyomtál borostás arcára. - És most menj, kérlek. - tekinteted elkaptad, hogy még véletlenül se keljen látnod, ahogyan elhagyja a kórtermet.
   Ney : Ahogyan akarod. -a zöld színű széket lassan a helyére taszította, majd ajkait ajkaidra tapasztotta. -  Viszlát. - csigalassú léptekkel haladt az ajtó felé, azonban odaérve megállt. - Nem tudom megtenni. - suttogta halkan. - Nincsenek emlékeim, nem emlékszem rád és a múltamra sem, de magamat jól ismerem. Mi van akkor, ha csak általad nyerhetem vissza az életem? Mi van akkor, ah most kisétálok, és soha többé nem térnek vissza a percek, amelyek régen kincset értek? Mi van, ha most van a legnagyobb szükségem rád? - kanyargott feléd.
   Te : Ne nehezítsd meg, kérlek. - törölted le az arcodon lévő nedvességet. - Menj el. Most!
   Ney : De...
  Te : Hagy végre békén. Nem kell a szánalmad. Tűnj el az életemből. - magadból kikelve ordítottál nagyott.

   A melletted lévő gép sípolni kezdett. Pulzusod az egekbe szökött, míg szíved erőseket dobbant. Pillanatról, pillanatra gyengébbnek érezted minden porcikád. Szemeid súlyossá váltak, s az előtted lévő kép homályos lett.

   Dr. : Uram, kérem, hagyja el a termet. - fehér köpenyben utasította Neymart.
   Ney : Mi a baja? - a barna srác szavai vízhangosan csengtek számodra.

   

10.rész : Emlékek

   Sok késéssel, de sikerült megírnom a 10.részt. Remélem sokkal jobban lesz megfogalmazva mint az eddigiek. Nemrég visszaolvastam párat és bevallom nem tetszett egyik sem. Csalódtam magamban. ezért elhatároztam, hogy megpróbálok szebb és átérezhetőbb részeket hozni. De nem csacsogok tovább. Jó olvasást.

U.I.: N.S = Neymar édesapja.

*~*

   "Gyengéden belemélyesztetted meztelen talpaid a naptól forró homokba. A lágy nyári szellő felkapta hajtincseid s játszadozott azokkal. Ragyogó szemekkel figyelted a tenger vizét és a benne lubickoló gyerekeket. Halkan felsóhajtottál, majd alsó ajkadba harapva, immáron csukott szemekkel, mélyen beszívtad a levegőt.

   Ney : Hercegnőm. - hátulról csapott le rád. Ujjait tieiddel összekulcsolva nyomott apró csókot arcodra.

   Te : Nyuszifül. - kezeidet nyakánál fontod össze, s aztán édes csókot leheltél ajkaira.

   Ney : Nyuszifül? Ezt honnét szedted? 

   Te : Árad belőlem. - mosoly ült arcodra.

   Ney : Mindegy. - vont vállat. - Gyere!

   Kéz a kézben vetettétek magatokat a tenger kék s  habos vizeibe. Neymar megragadta vékony derekad s magához húzott. Tested meztelen s tűzforró mellkasához simult, miközben egyik kezeddel arcát cirógattad. Tekintetetted különleges szembogarai és csókos ajkai között cikázott. Ujjaival hajadba túrt s úgy közeledett feléd. Hirtelen megérezted puha szájának édes ízét.

Te : Ez finom. - formás szemöldökeid felhúztad s közben huncutan bámultad szerelmed. - Kaphatok még?
Ney : Amennyit csak akarsz. - erős karjai szorosan tartok, miközben ő megperdített a vízben.
Te : Áááá, - nőiesen csilingelő hangod ketté vágta a levegőt. - Ezt soha nem unom meg."

Könny hömpölygött arcodon, mégis halvány mosoly jelent meg szád szélénél. Pólód puha anyagával felszárítottad párásan csillogó szempárod, majd kilógó hajszálad füled mögé tűrted.

Ney : Szia. - dőlt az ajtófélfának.
Te : Szia. - mondtad csendesen.
Ney : (Neved), te sírtál? - közeledett személyed felé.
Te : Nem.
Ney : Ne hazudj nekem. - álladat megemelte, s mélyen figyelt téged. - Miért itatod hasztalanul az egereket? - nevetett édesen.
Te : Csak gondolkodtam. - szabadultál ki érintéséből.
Ney : Gondolkodtál? És micsodán?
Te : Mindenen. A helyzeten. De inkább hagyjuk ezt, jó? - pattantál  fel ágyikódról.
Ney : Mai program?
Te : Mogi das Cruzes.
Ney : A templom. - komor arccal oldalra húzta ajkait.
Te : Igen. A templom. - hangod elcsuklott. 
Ney : Mikor indulunk?
Te : Akár most azonnal, ha nem gond.
Ney : Menjünk. - ujjait a kilincsre helyezte, majd kinyitotta a fehér ajtót.
Te : Egy pillanat és jövök én is.
Ney : Megvárlak a kocsiban. - hagyta el a helységet.
Te : Rendben. 

A szekrényedet vetted célba. Amint kiválasztottál egy kényelmes darabot, lehámoztad magadról a már két napja rajtad lévő ruhadarabokat, majd a szennyesbe helyezted őket. Kiballagva a fürdőből megpillantottad szerelmed pólóját. Egy széken helyezkedett el. Kezedet felé nyújtottad, s megragadtad azt. Arcodhoz emelted, majd szorosan belehelyezted azt. Beszívtad Ney mámorító illatát.

Te : Hiányzol. - suttogtad magadnak, aztán elengedted a srác felsőjét, mely a székre zuhant.

Tekintetted melankólikussá vállt. Nagy sóhaj hagyta el piciny, formás ajkaid. Becsuktad szembogaraid, majd kinyitottad őket és távoztál a szobából. A lépcsőkorlátot látva eszedbe jutott a nap, mely életed legrosszabb és egyben legszebb napja volt. Minden megtett lépcsőfokkal egyre lehangoltabb lettél. 

Ney : Végre. - nevetett. - Mi tartott eddig?
Te : Csak átöltöztem. - pörögtél egyet a levegőben. 
Ney : Ennyi időbe telet? - mosolyt küldött feléd. 
Te : Tudod milyen vagyok. - ragadtattad el magad egy pillanatra. - Vagyis, - döbbentél rá szavaid súlyára. - nem. Nem tudod. Én csak elragad...
Ney : Gyönyörű vagy. - vágott mondatodba, ezzel oldva a feszültséget.     
Te : Köszönöm. - ragyogó szemekkel bámultad őt.

Neymar beült a volán mögé. Benedvesítetted száraz ajkaid, majd beültél mellé. Görbe vonalka díszelgett orcádon, mégsem örömöt sugárzott. Az autó motorja halk hangot adott ki. Neymar lassan az útra tér.

Ney : És mivel utazunk oda?
Te : Magánrepülő. Már minden elő van készítve. 
Ney : Gondterheltnek tűnsz. Valami baj van?
Te : Azon kívül, hogy te nem... - hallgattál el. - Semmi, semmi baj sincs. - majd az ablakon keresztül bámultad az utat. Egy szót sem váltottatok egymással. Csendesen lapultatok a kocsiban, egy kínos helyzet közepette.  

"Ney : Édes mássz ki az ágyból. - húzta le rólad a takarót, melynek finom ölelése alatt még mindig az álmok világát jártad.
Te : Nem akarok felkelni. - párnádat fejedre tetted. - Hagyj békén, baby. Hagyj aludni. - mondtad morcosan.
Ney : Kelj fel! - huppant le melléd. - Ez nem kérés. Ez parancs. - jelentette ki egy mosoly kíséretében.
Te : Menj már innen. - egyik kezeddel tolni kezdett, s a buksidat még mindig puha párnád óvta.
Ney : Nincs más választásom. - hirtelen felállt.

Minden elcsendesült. Azt hitted életedben először aludhatsz anélkül, hogy szerelmed szám űzzön a matracodról, csak azért mert éhes, s a gyomra nem nem adja fel. Szemhéjad ellágyult s te élvezted, hogy szundíthatsz még kicsit.

Ney : Megvagy. - ugrott közös ágyikótokra, majd hevesen csikizni kezdett.
Te : Neymar hagyd ezt abba. - nevettél akaratod ellenére is. - Édes kérlek. Tudod, hogy nem bírom ki. - szűrted ki e szavakat nehezen ajkaidon.
Ney : Te kéreted magad, babe.
Te : Jó, jó. - védekeztél ellene. - Megyek s megcsinálom a reggelit, csak ...
Ney : Ezt már szeretem. - állt meg.

Lassan felültél. Szemeibe néztél és durci voltál. Utáltad, hogy minden reggel felébreszt csak azért, hogy főz neki.

Te : Ugye tudod, hogy utállak? - vágtál fura fejet.
Ney : Igeeen? - közeledett feléd. - Biztos vagy benne? - ajkaid majdnem az övéit érintették.
Te : Igen.
Ney : Szerintem hazudsz. Iszonyatosan imádsz engem. - majd lágyan megcsókolt. Két kezével fogta orcádat, miközben te újaiddal végig simítottál tarkóján.
Te : Mindennél jobban szeretlek te kis őrült. - cirógattad meg órát.
Ney : Én is téged. - nyomott aprócska puszit szádra, majd alsó ajkad megérezte fehér fogait.
Te : Majom. - csaptad hozzá párnádat."

Neymar figyelemmel követett minden utasítást a részedről. Fél órácska alatt értettek a helyre, ahol a pilóta várakozott. Finoman becsaptad az autó ajtaját, majd előre siettél. Pár perc előnyöd volt Neymarral szemben. Szerettél volna közölni pár apróságot Adamel, a pilótával.

Te : Szia. - köszöntél neki.

Ad : Helló. - lépett eléd. - Ney, hogy van?  Emlékszik már?

Te : Erről akartam beszélni veled. Éppen a kocsit parkolja. És nem. Semmire sem emlékszik, ezért...

Ad : Értettem. Legyek a lehető legnormálisabb. 

Te : Igen. - könnyekkel küszködve erősítetted meg előbbi mondatát.

Ad : Heeey. - simított végig hátadon. - Ne kínozd magad. Emlékezni fog.

Te : Tudom. - mosoly húzódott forró arcodra.

Ad : Már jön is.
Te : Tudod, csak normálisan. Egy szót sem a múltról vagy a balesetről. - Megtörölted szemeid, majd Ney felé fordultál, s mosolyogni kezdtél. - Neymar ő itt Adam. A pilóta.
Ney : Örvendek. - ráztak kezet.
Ad : Részemről a szerencse. Mai úticél?

Te : Mogi das Cruzes városa.

Ad  : Indulhatunk?
Ney : Menjünk. - meglepetésedre férjed karjai körülöleltek. Szíved nagyot dobbant érintésére, miközben hatalmas szemekkel ránéztél.
Te : Köszönöm. - szorosan mellkasába bújtál.
Ney : Nincs mit.

A repülő ajtajánál elváltatok egymástól. Ney előre engedett, majd bezárta a fémből készült ajtót. Odabent kellemes hangulat volt.  Megszokott helyedre ültél és kényelembe helyezted magad. Neymar veled szemben foglalt helyet, majd miután lerakta brazilos fülesét rád pillantott.

Te : Rémálmomban sem képzeltem ilyennek. - fordultál felé.
Ney : Sajnálom.
Te : Én is. Azt hittem soha nem kell többé azt éreznem, hogy elveszítelek. És mégis megtörtént.
Ney : Mikor érezted azt?
Te : A balesetet napján...

" Hónapokkal ezelőtt

Raf : Remélem megnyerik a mai meccset is.
Te : Ők Brazília. Természetes, hogy nyerni fognak. - forgattad meg szemgólyoid. 
Raf : Tudoooom. - nevetett.
Te : Mindenki minket bámul. - suttogtad barátnődnek.
Raf : Ebben semmi furcsa nincs. Neymar a bátyám, neked pedig a szerelmed.
Te : Igen tudom. De engem zavar. Nem fogok hozzászokni soha. - néztél körül.  - Kezdődik.

   Tekintetted a pályán cikázott. A brazil válogatott tagjai egyenként sétáltak a zöld fűre. Szemeiddel őt kerested. Hirtelen megpillantottad szőkén pompázó hajtincseit. Férfias ritmussal lépegetett. Felhúzta mezét, s nadrágját kezdte igazítani.  Megvillantotta házaja színeinek megfelelő boxerjét, ami téged lázba hozott. Lassan a nézősor felé fordult. Kezedet a magasba emelted és ajkaidat a "SZERETLEK" szócska hagyta el. Neymar kezeiből szívecskét formált, melyet neked küldött egy édes mosoly kíséretében.

~*~

  
A mérkőzés a végét járta. Neymar húgával izgultad végig a meccs minden egyes percét. Ajkaid kiszáradtak, s ezért leültél. Megragadtad a vízzel teli üveget, majd belekortyoltál. Lábaid zsibbadtak voltak, s ülve maradtál. Hirtelen egy rendkívül furcsa mondat ütötte meg füleid : " Úr Isten, Neymar!". Az előtted lévő nő száját hagyta el. Te és Rafaella azonnal felpattantatok. Szemeid könnybe lábadtak, amint megpillantottad ordító szerelmed. A földön feküdt. Hátát fogta, s közben erősen kiáltott, a bíró viszont nem méltóztatta figyelemre. Azonnal rohanni kezdtél. A biztonsáiak nem engedtek át a korláton. 

Te : Ő a barátom. - küszködtél könnyzáporoddal. - Engedjenek be. Mellette akarok lenni. - erősen ficánkoltál, miközben bejutásért könyörögtél. 
Őr : Hölgyem kérem távozzon.
Te : Hát nem érti? Ő az életem. Menjen az utamból.
Raf : Kérem a nővérre vagyok. Vele akarok lenni. - ütötte az ott lévő férfi vállait. - A bátyám odabent szenved.

A ott lévő orvosok már intézkedni kezdtek. Hordágyra tették Neymart, majd elhagyták a pályát, a meccs pedig folytatódott. Rafaella társaságában hagytad el a stadiont. Odakint rémült arcokkal találkoztál, majd megláttad őt. Épp kifelé toltták.

Te : Úr Isten. - ragadtad meg szerelmed kezét. - Jól leszel. Tudom, hogy rendbe jössz babe.
Dr : Kisasszony kérem.
Te : Szeretlek. 

Neymar megszorította kezed, majd elengedte azt. Könnybe lábadt szemekkel figyelted, ahogyan elviszik a helyszínről. Gyengének érezted magad, de legfőbbképpen tehetetlennek. 

Raf : (Neved), gyere. Menjünk. - mondta zokogva.
Te : Persze. - kaptál észbe. Induljunk. - simítottál végig nyakadon.

~*~

Órákkal később még mindig fel s alá járkáltál a kórház folyosóján. Hírt vártál szerelmedről. Egy zöld széken ücsörögtél, tenyereidet homlokodra tapasztva. Neymar szülei, s te szüleid is tartották benned és Rafaellaban a lelket. Kapkodva vetted a levegőt, miközben minden porcikád remegett. 

Dr : Önök Neymar da Silva Santos hozzátartozói? - ballagott ki egy elzárt helyről.

Nad : Hogy van a kisfiam? - kérdezte aggódó hangon.

Te : Dr. úr, kérem, mondjon valamit. - haraptál alsó ajkadba. - Rendbe jön?
Dr : Igen. Fel fog épülni.
Raf : Köszönöm Istenem. Most hol van?
Dr : A sürőségin. Sajnos nem fogadhat látogatókat.
N.S : Mikor kerül el onnan? 
Dr : Ha minden a legnagyobb rendben lesz, honap már máshol alszik.
Te : Tehát holnap bemehetünk hozzá.
Dr : Remélhetőleg igen. 
Te : Súlyos volt a sérülése? - néztél törékenyen a fehérben lévő úrra.
Dr : Igazság szerint egy hajszál választotta el attól, hogy lebénuljon.
Te : Tessék? - a földre rogytál.
Anya :Kincsem nyugodj meg. Te is hallottad, rendbe fog jönni.
Dr : Nekem mennem kell. Jobb lenne ha mindenki haza menne. Nem éri meg itt maradni egész éjszaka.
Raf : Köszönjük.
Te : Én maradok. Ti menjetek. 
Raf : Én is maradok. Nem tudok elmenni.
N.S : Mi megyünk. Davi otthon van. 
Raf : Jó. - nyomott puszit apja arcára. - Vigyázok rá. - nézett édesanyád szemeibe, aki téged segített fel. 
Te : Miért pont ő? - foglaltál helyet. - Nem érdemli ezt. 
Raf : A legjobb lenne, ha megnyugodnánk és abba hagynánk a sírást. Erősnek kell lennünk. Neymarnak szüksége van ránk.
Te : Igazad van. Megyek kávéért. Te kérsz?
Raf : Jól esne. Köszönöm.
Te : Mindjárt jövök. 

Lassú léptekkel haladtál a büfé felé. Illedelmesen kikérted a két csésze kávét, s közben az eladó nő megjegyezte, hogy sajnálja, ami szerelmeddel történt. Mosolyogva megköszönted, majd visszaballagtál Rafaellahoz. Átnyújtottad neki a csészét, aztán leültél. és vártál."


Ney : Meddig? Meddig maradtál ott? - nézett rád kérdően.
Te : Másnap reggelig. - tördelted vékony ujjaid.
Ney : Felébredtem?
Te : Igen. - mosolyogtál. - És engem hívtál. Én pedig bementem hozzád.

" Barátod kezelőorvossa a kórterem elé vezetett. Szíved nagyokat dobbant és tested remegett. Hatalmasat rántottál az ajtón.

Te : Édes. - rohantál hozzá, s megragadtad kezét.
Ney : Babe. - hangja halk volt.
Te : Annyira aggódtam. - újra sírni kezdtél. - Jól leszel. Rendbe jössz. - kezeddel végig simítottál borostás arcán.
Ney : Igen, de a VB már elúszott. 
Te : Sajnálom. - sütötted le fejed., - De tudod mit? - szemeid ragyogni kezdtek. A fiúk megnyerik neked. De ha mégsem, te akkor is bajnok leszel.
Ney : Szeretlek. - ajkait kézfejedre tapasztotta.
Te : Én is. Mindennél jobban. "

   Szomorú tekintettel mesélted el Neymarnak a napot, amelyik életed egyik legrosszabb eseménye volt. A út hátralévő részét csendben töltöttétek. Néha rákérdeztél nincs-e szüksége valamire, de semmi több. Idegenek voltatok egymás számára.

~*~

 Aznap éjjel Neymar szüleinél aludtatok. Másnap reggel a nap lágy sugarai ébresztettek. Megdörzsölted álmoskás szemeid, aztán kilökted magad ágyadból. Kezedbe vetted fekete színű bőröndöd, majd kihalásztál pár cuccot és egy törölközőt. A fürdő felé lépkedtél. Megnyitottad a tusoló vízét és lehűtötted magad.  

Raf : (Neved), ide bent vagy? - hallottad meg kellemes habját.

Te : Egy pillanat.

   Magad köré tekerted puha törölköződet és elhagytad a helységet. Tekintetted Rafaella barna szemeivel találkozott. Akaratod ellenére is mosoly húzódott arcodra és kényszert éretél, hogy megöleld.

Raf : Mikor érkeztettek?

Te : Nem tudom, de azt igen, hogy hiányoztáááááál az éjjel. - célozgattál pár dologra.

Raf : Ne légy bunkó. - csapott hozzád egy párnát. - Ma elmentek a templomba igaz?

Te : Igen. huppantál egy székre. - És ha ma sem sikeról feladom.

Raf : Nem. - húzódott melléd. - Ilyet ne is mondj.

Te : Már több mint 2 hónapja próbálkozom. Nem bírom tovább.

Raf : Nem szabad feladnod. Neymar szeret téged. 

Te : Csakhogy ő nem emlékszik erre. Idegen vagyok a számára és nem bírom elviselni. Már nem.

Raf : Nyugi. Emlékezni fog, okés?

Te : Nem fog. - sóhajtottál fel. - És et én is tudom, habár még reménykedem. Reménykedem mint egy idóta, hogy visszanyeri az emlékeit.

Raf : Így is lesz, de most öltözz fel és légy lélegzet elállító. - kacsintott feléd.

Te : Meglesz. - csuktad be utána az ajtót.

~*~

Reggeli után bekövetkezett az amitől rettegtél. Elvitted Neymar abba a templomba ahol kimondtátok az igent, hűséget és szerelmet esküdve egymásnak. Az agyad egész úton kattogott. Kérdések milliói kavarogtak fejedben, kérdések, melyekre nem találtál választ. Ideges voltál, s csak az emlékekben találtál nyugalmat.

"Te : Bolond. 

Ney : Igen bolond vagyok. Bolondulok érted. - lehelt forró csókot ajkaidra.
Te : Még haragszom rád. - görbe vonalka díszítette orcádat.
Ney : A reggeli csiki miatt? - fehér felsője feszült kidolgozott felsőtestén.
Te : Igen. - néztél rá kutyus szemekkel. - Nem fair, hogy minden reggel a gyomrod az ébresztőm.
Ney : Jóbban rosszban együtt baby. - kacsintott feléd.
Te : De az alvás a mindenem. Imádok aludni s te ezt kihasználva keltesz fel minden nap, minden reggelén. - ültél ágyadon.
Ney : Szóval nem én vagyok a mindened?
Te : Sajnálom uram, de önnek csak a másod osztály jutott. - nevettél nőiesen.
Ney : ezen a gépen én vagyok a kapitány. - huppant melléd. - És te a szexi kiszolgálóm. - húzott magához.
Te : És mit szeretne a kapitány?
Ney : Mi lenne kényszer leszállást hajtanánk végre s maga kedvesem, eljátszadozna a nadrágszíjammal.
Te : Ohh kapitány úr, te kis huncut. - ráncoltad meg orrodat.
Ney : Na de kérem, hölgyem. Illik tisztelettel beszélni a mackójával, akarom mondani főnökével. - majd lágyan megcsókolta nyakadat.
Te : Illik a kedvére tennem is, ugye? - vékonyan csengő hangod izgalmassá tette a szituációt.
Ney : Bizony. Úgyhogy most... - terített el a hatalmas ágyon.
Te : Játszunk. - haraptál alsó ajkadba."

Ney : Ez az? - zökkentett ki gondolatmenetedből.

Te : Igen. 

Ney : Ha nem akarod, ha fájdalmas be menned, nem kell. - érintette meg kezed.

Te : Muszáj. Talán minden rendbe jön és emlékezni fogsz,

Ney : Jó. - bólintott,

Kinyitottad a kocsi ajtaját, majd kiszálltál belőle. Megkerülted azt, s a hatalmas épülettel találtad magad szemben. Azzal az épülettel, ahol életed egyik legcsodálatosabb élményét élted át. Neymar összekulcsolta ujjait tieiddel és maga után húzott. Furcsálltad tettét, de örültél neki. Átlépted a küszöböt és testedet bizsergető érzés járta át. Szétáramlott véredben. Kérdően férjedre néztél. Gyönyörködve bámult minden apró szegletet.

Te : Neymar, - nyeltél nagyot. - rémlik valami? Emlékszel erre a helyre?

Ney : Nem. - tekintete üres, mit sem mondó volt. - Gyönyörű, de nem érzek semmit. Se kép, se hang. Még mindig elveszett vagyok. - azon a bizonyos helyen állt.

Te : Pontosan itt álltunk. Összekulcsolt kezekkel, egymás szemeit nézve. - tenyered övébe csúsztattad, miközben tekintetét fürkészted. - Az volt életem legszebb napja. A mai pedig a legrosszabb.- könny folyt arcodon, mely ajkaidnál halt el. - Itt vagyunk együtt és számodra idegen vagyok. Azt sem tudod mit jelentet mindez neked. Nem emlékszel sem rám, sem az emlékeinkre. Azt hittem, talán most visszakaplak, azt, hogy talán a baleset nem áll a szerelmünk útjába, de naiv voltam. Most már biztos vagyok benne, hogy nem kaplak vissza, mert nem fogod visszanyerni a memóriád. - hangod elcsuklott, szíved pedig összeszorult. - Egy árnyék maradok számodra. Árnyék a múltadból, mely már nem a tied.

9.rész : Tánc a szerelem ritmusára

Úr Isten 3 órán át írtam ezt a részt .Remélem megérte és tetszeni fog.Na szóval itt 3, összesen 3 zene lesz, ami kötelező, mivel hangulatos lesz tőle az egész rész.Ha linket látok akkor katt. rá.És ha újabbat, akkor a másik zenét kikapcs. az újat meg be:).Ja igen az első dal volt az esküvőnél is, de nem találtam megfelelőbb ritmusút.

*~*

https://www.youtube.com/watch?v=Z018tcKmXu4

Álmoskás szemeid a napfény hatására lassan tágulni kezdtek.Édes illata azonnal megcsapta érzékeny orrod.Finoman megmozdultál, majd beszívtad bőre természetes parfümét.Szorosan tartott karjaiban, míg te lassan végig húztad újbegyeid meztelen mellkasától egészen a tökéletes hasáig.Ujjaid lassan visszacikáztak felülre, majd miután megcirógattad telt ajkait gyengéd csókkal ébresztetted életed szerelmét.Könyöködre támaszkodva vártad, hogy szembogarai kinyíljanak és megcsodálhasd azok meseszép színét.

Te : Jó reggelt.- egy "hmm' kíséretében nedvesítetted be alsó ajkad.
Ney : Neked is.- rekedtes hangjának csengése igazi dallam volt számodra.
Te : Hogy aludtál? - hajad vállát érintette.
Ney : Nagyszerűen.És te szerelmem? - egy hirtelen mozdulattal elkapott, majd megforgatott.
Te : Gyönyörűt álmodtam. - simítottál végig borostás arcán.
Ney : Te vagy a gyönyörű.- távolította el zavaró hajszálad.- Nos miről álmodott az én hercegnőm? - tekinteted fürkészte.
Te : Rólad.- mutató ujjaddal finoman órát érintetted.
Ney : Szeretlek.
Te : Én jobban.- szádat övére tapasztottad.

Gyengéd csókban forrtatok össze.Amint bejutást harcoltál ki, nyelveitek romantikus táncra perdültek.Vad és szenvedélyes csókot lejtettek.Felsőd alá nyúlt, hogy megérezhesse lázas tested, miközben te tarkóján játszadoztál.

Ney : Nem is rossz egy reggeli ébresztőnek. - villantotta meg fehér fogsorrát.
Te : Hozzá tudnék szokni.
Ney : Majd hozzá szoktatlak.- keze még mindig derekadon pihent.
Te : Mivel kezdjük a mézédes hetünket?
Ney : Arra gondoltam, hogyha már a parton vagyunk akkor legyen a tenger hűsítő vize.
Te : Én csak napozni szeretnék.Olyan brunette akarok lenni mint a kedvenc focistám.- arcodat görbe vonalka szépítette.
Ney : Ohh igen? - nyomott lágy puszit ajkaidra.- És ki Ő?
Te : Biztosan ismered.- forgattad meg szemeid.- Neymar Jr. Az a fél Isten.Olyan egy ...
Ney : Adonisz? - fejezte be mondatod. miközben szabadon engedte tested.
Te : Ne légy pimasz.- felültél, majd párnádat hozzá csaptad, egy mosoly kíséretében.
Ney : Valakinek annak is lennie kell.- nevetése bezengte a helységet.
Te : Megyek tusolni.- pattantál fel.
Ney : Addig leszaladok a recepcióhoz.

Bólintottál egyet, majd a fürdőbe ballagtál.Lehámoztad aprócska ruhadarabjaid, aztán zuhanyozni kezdtél.A víz kellemes érzést nyújtott.Minden testrészed alaposan megtisztítottad, kivéve a hátad.Éppen habos hajadat simítottad hátra, mikor ajtó nyiszogást véltél felfedezni.

Te : Szívem te vagy az? - zártad el egy pillanatra a vizet.
Ney : Igen.- hangozott a válasz.
Te : Lennél olyan kedves és lemosnád a hátam? - szembogaraid ide-oda cikáztak.
Ney : Persze.

Neymar kezét a kilincsre helyezte, majd egy gyors mozdulattal kinyitotta a fürdő ajtaját.A parazsas üvegen át csak testének kontúrját láttad.Pillanatokon belül szexy látványt tárt eléd a sors.Pólója feszült kidolgozott testén és hatalmas mosoly ült a kisfiús pofiján.Egy szót sem szűrtél ki fogaid közül, ahogyan Ő sem.Ney tekintette akaratlanul is elkalandozott pár röpke pillanatra, ám te azonnal oldalba bökted.Lassan megfordultál Ő pedig mindkét tenyerét meztelen hátadra tapasztotta.Finoman végig húzott párszor testednek annak a részén, amitől a hideg is kirázott.Pihe-puha bőre tiedet érintette.Hirtelen magához fordított és szemeidbe nézett.Hol ajkait bámultad, hol mogyoróbarna-zöldes szemeit.

Te : Lélegzet ellállitó vagy.- mosolyogtál rá csillogó szemekkel.
Ney : Ahogyan te is.- csókot nyomott piciny szádra.

Arcodat kezei közé fogta s közben nyakadat kényeztette.Csuromvizes felsője alá nyúltál, aztán egy gyors mozdulat kíséretében levetted róla.A hideg csempének tolt és óvatosan magára rántott, miközben ajkadba harapott.Ennek hatására hátába martál, mire apró nyögés hagyta el száját.Lassacskán a nadrágja is lecsusszant.Lábaid dereka köré fontad, miközben Ő egyik kezével belemarkolt formás combodba, a másikkal pedig a falat érintette.Miután leengedett lágy puszival ajándékoztad meg s aztán eltávolítottad ágyékára tapadó boxerét.

Te : Reggeli vizes szex? - suttogtad csókotokba.
Ney : Felébreszt és kellemesebb mint egy szokásos zuhany.- tapadt ajkaidra.
Te : Egy Isten vagy.- csókoltad meg, majd nyelvébe haraptál.
Ney : Akinek egy Istennőre van szüksége.- viszonozta "gesztusod".

*~*

https://www.youtube.com/watch?v=B8SVDn34vVQ

A reggeli kalandot követően lementetek a parta.A forró homok égette a talpad.Te és az újdonsült férjed kéz a kézben sétáltatok.Néhol a tenger vize súrolta lábatok, ami igazán jó érzést nyújtott.Nászút ide vagy oda a rajongói képek készitésse megszokott dolog volt.Kedves mosollyal fogadtátok őket és a jó kívánságaikat, majd tovább álltatok.

Te : Szerintem ez jó lesz.- mutattál egy helyre.
Ney : Ha neked megfelel, akkor nekem is.- rakta le kezéből a cuccokat.
Te : Remek.Nem annyira zsúfolt.- bújtál meztelen testéhez.
Ney : Jössz csobbanni? - puszilta meg fejed búbját.
Te : Brunette akarok lenni baby.- csaptál finoman kockáira.
Ney : Akkor? - nézett kérdően rád.
Te : Nem.- nevettél édesen.
Ney : Rendben, de én megyek.Elég brunette vagyok így is.
Te : Menj csak. - csókoltad meg.

Miután Neymar célba vette a tengert te napozni kezdtél.Kezedbe vetted a brazilos törölköződ, majd a földre helyezted, aztán elterítetted magad rajta.Minden porcikádat elláttad naptejjel, hogy megvéd bőröd felületét.Felvetted napszemüveged és kényelembe helyezted magad.3 percenként megfordultál, hogy az égen lévő tűzgolyó szépen barnítsa tested.

Ney : Gyere csak.- érezted meg vizes tenyereit magadon, miután bő fél órát napoztál.
Te : Édes mit csinálsz? - kérdezted meglepetten. -Azonnal pakolj vissza a helyemre.
Ney : Megvagy. - indult a végtelen kékség irányába.

Erős karjai a levegőben tartottak, miközben nevetve tartott a tegerviz felé.Visítozva kérlelted, hogy engedjen el s, hogy azonnal tegyen le.

Te : Babe, azonnal rakj le.- parancsoltál rá.
Ney : Biztos?
Te : Igen.- szorítottad nyakát.
Ney: Te kérted.- majd elengedett.

Arra lettél figyelmes, hogy zuhansz.Szádba sósviz került, amit azonnal kiköptél.Amint kibújtál a vízből, azonnal megtörölted nedves szembogaraid hajadat hátra simítottad.

Te : Te kis szemét.- ököllel megütötted mellkasát.Persze csak finoman.
Ney : Azt tettem amire kértél. - locsolt le.
Te : Olyan huncut vagy.- kezeidet nyaka köré fontad, miközben lágyan megcsókoltad.- Szerencséd, hogy a rabod lettem.
Ney : Mondtam már, hogy szeretlek? - csillogó tekintettel figyelt.
Te : Hadd gondolkozzak.- forgattad meg szemeid.- Igen, de nem elégszer.- nevettél fel.
Ney : Szeretlek.- arcodat kezei közé fogta, majd ajkait gyengéden tieidre nyomta.
Te : Én is szeretném magam.- huncut mosoly ült arcodra.- Viszont én téged szeretlek.- csókoltad meg.

~*~

https://www.youtube.com/watch?v=NUsoVlDFqZg

A nap végére Ney meglepetéssel készült, amiről te mit sem sejtettél.Azt hitted a naplementével zárjátok a mai szórakozást.Összekulcsolt kezekkel sétáltatok a már lehűlt homokszemeken.Fejedet Ney vállán pihentetted, miközben különböző naracssárga és piros színek pompáztak szemeid előtt.

Te : Ez olyan gyönyörű.- halványan mosolyogtál.
Ney : És ez még nem minden.
Te: Ezt, hogy érted? - néztél egyenesen szemeibe.
Ney : Pillanatokon belül megtudod.

Pár perc séta után gyertyafényeket véltél felfedezni, a füleidet pedig ritmusos dallam ütötte meg.Igazi latin-amerikai zene, ami bárkit táncra perdítene.

Ney : Gyere.- húzott maga után.

Úgy szaladtatok mint két szerelmes kisgyerek.Az éjszaka lágy szellője hajadba kapott és játszadozott azzal, közben Ney mindvégig fogta kezed.Egy pillanatra sem engedett szabadon.

Ney : Na tetszik? - utalt a megterített asztalra és a latin ritmusra.
Te : Igen és ő ott tényleg? Ő tényleg?
Ney : Igen.- küldött hatalmas mosolyt feléd.
Te : Úr Isten el sem hiszem.Erinque Iglesias itt..És csakis nekünk zenél.- fordultál felé. - Köszönöm. - nyomtál csókot ajkaira.
Ney : Neked mindent.- váltatok el.

Farkas éhesen kezdtétek el a vacsorát.A háttérben szóló dallam tökéletessé tette ezt az estét.De ami igazán számított az Ő volt.Neymar.Látni a soha el nem tűnő mosolyt az arcán boldoggá tett téged.Evés közben is rengeteget nevetettek és közben ezer meg ezer témát beszéltetek át.Mindegyik az életetekkel kapcsolatos volt.Miután végeztettek, koccintottatok, ezzel hivatalosan is megünnepeltétek a mai napot.

Ney : Táncolunk? - rakta le a poharat.
Te :De nem tudok.
Ney : Babe ne kéresd magad.- nyújtotta kezét.
Te : Tudod mit? - kortyoltál utoljára az italodba.- Ne sírj ha letaposlak.- nevettél.

Tenyered az övébe csúsztattad és engedted, hogy vezzesen.Neymar a legjobb táncos volt akit ismertél, és habár nem valltad be te is jól mozogtál.Ney ritmusosan megmozgatta tehetséges lábait, majd hátulról megragadta csípőid és játszadozni kezdett velük.Ide-oda 'táncoltatta" őket.Aztán megfogta jobb kezed és megforgatott párszor.Egyik kezed övét fogta míg a másik mellkasán pihent meg.Hirtelen eltávolodtál tőle, majd táncolva karjaiba perdítetted magad.Szabadon lévő kezét összekulcsolta a tieddel, majd megcsókolt.Miután elengedte ajkaid kiperdített.Megragadta másik tenyered és táncra perdítette nőies lábaid.Kecsesen mozgattad felsőtested, miközben Ő figyelt téged.Egy gyors mozdulattal elkapta derekad és lahajtott.Hajad érintette a talajt, de aztán felnéztél rá.Újjabb csókot lopott, aztán felrántott.Szorosan magához húzott.Tenyerét még mindig derekadon tartotta, a másik kezét pedig tieddel kulcsolta össze.Érintkezve mozogtatok a latin ritmusra, miközben megannyi édes csókokkal ajándékoztátok meg egymást.

8.rész : Ködfátyol

Nem lett a legjobb, amiért bocsánatot kérek .Vannak szavak amelyek sokszor ismétlődnek benne, mivel nem tudtam, hogyan írjam le másképp. Ezért MIUTÁN elolvastátok vessetek egy pillantást erre :http://www.youtube.com/watch?v=zXlztLh_NuY . De csak miután végeztetek. A zene pedig a következő : http://www.youtube.com/watch?v=QvAkhkRq5sY . Ha leáll indítsd újra. Remélem nem csalódtok nagyot ://.

Megtörtént. Te és életed szerelme örökké összekötétek életeteket. Miután lágyan megcsókolt, majd már sokadjára bevallta irántad táplált érzéseit, amit te is megtettél, elhagytátok a templomot. Odakint a koszorús lányok rózsával vártak rátok. Fehér szirmok hullottak hajadba, de téged nem érdekelt. Szorosan kapaszkodtál Neymar-ba.

Ney : Boldog vagy? - mosolygott rád.

Te : A legboldogabb.- csókoltad meg.- El sem hiszem, hogy a feleséged vagyok.

Ney : Hidd csak el, mert soha nem leszel másé, csak az enyém.

Te : Te pedig az enyém.- kacsintottál rá.- Mégpedig ma éjjel.

Ney : Te kis huncut.- nyitotta ki a limó ajtaját.

Némán fürkészted ajkait, majd pár röpke perc után beszálltál. Ő melletted foglalt helyet. Leengedtétek az ablakot és mosolyogva integetettek a násznépnek. Amíg ők otthon ünnepeltek, addig ti a tengerparton. Éppen a reptér felé vettétek az irányt. Magán repülő mellett döntöttetek, hogy nyugodtan utaztatok. Nem volt messze, így hamar odaértetek.

Te : Köszönjük. - háláltad meg a sofőrnek, majd becsaptad az ajtót.

Ney : Gyere már édes.- húzott magához.

Te : Megyek, csak megköszöntem neki.- bújtál mellkasába.

Átkaroltad a derekát és fejedet szíve közelében pihenteted. Ölelkezve mentetek egészen a repülő lépcsőfokkaiíg, ott pedig elváltatok. Neymar, megszokottan úriemberként előre engedett téged. Amint beszálltatok, a gép azonnal felszállt és megkezdte az utat. A látvány meseszép volt. A felhők gyönyörűek voltak. Mintha csak pihe-puha párnákat láttál volna egy kék tengerben.

Ney : Tetszik? - huppant le melléd, majd lágy puszit nyomott válladra.

Te : Most viccelsz? Imádom. - hatalmas mosollyal bámultad Őt.- De téged jobban.- szerelmes tekintettel néztél mélyen szembogaraiba.

Ney : Hercegnőm.- ragadta meg egyik kezed, aztán ajkai tieidet érintették.

Te : Hercegem.- homlokod az övéhez nyomtad.

Az idő gyorsan telet. Szárnyalt akárcsak ti ketten. Pár óra elteltével célba értetek. A hotelt fotósok vették körül. Mindenki kíváncsi volt az év talán legszebb házasaira. Az esküvő nagy port kavart a médiában. Voltak akik örültek a boldogságotoknak, de olyanok is akadtak akik nem nézték jó szemmel, hogy álmaik pasija elvesz téged. Persze ez titeket csöppet sem zavart.

Ney : Gyere.- kézen fogott és kikerülte a tömeget.

Az idő már lassan 21:00 volt. A recepciónál elkértétek a szobátok kulcsát, hogy bepakoljatok. Nagyon tetszett a ruhád, de nem volt a legkényelmesebb darab, ezért minél előbb leszereted volna venni. Megint csak alig fértél a picike ajtón, de valahogyan sikerült. Neymar a hátadnál hozta a bőröndöket. Azonnal lehámoztad magadról a habos-babos hercegnős szépséget és elmentél zuhanyozni. Jól eset a hűsítő víz. Már nem érezted magad fáradtnak és töröttnek. Fél órás zuhanyzás után magadra kaptál egy fehér pongyola szerűséget és elhagytad a mosdót. Amint kitetted a lábad elmosolyodtál. A szobában sötét volt, egyedül a gyertyafények tették lehetővé, hogy láss. Legalább száz gyertyalángott véltél felfedezni. De nem ez volt az egyetlen dolog ami elvarázsolt.Az ágyat rózsazirmok lepték el.Vörös rózsa szirmok. A szerelem jelképei. A  kint lévő lágy szellő, ami az ablakon át nyert bejutást, finoman ide-oda mozgatta a függönyöket. Csodálatos látvány volt. Romantikus és megható. Egy aprócska asztalkán pezsgő és csokiba kevert eper várt téged. De volt egy bökkenő. Neymar sehol sem volt. Egyedül Ő hiányzott ebből a meseszép képből. Gondoltad elment valahová, de nemsokára megérzik. Apró lépéseket tettél az erkély felé. Kezeidet a korlátra csúsztattad és a csillagos eget bámultad. Hirtelen megérezted puha, meleg tenyerét hasadon.

Ney : Tetszik? - ölelt át.

Te : Csodálatos.De hogyan...- kérdezted volna.

Ney : Az titok.- mutató újával megérintette ajkaid, majd finom csókot lehelt rájuk.

Érezteted, hogy arcodat elönti a pír és, hogy tested belázasodik. Újra pillangók milliói uralkodtak rajtad. Szíved nagyokat dobbant, miközben édes csókcsatát váltottál férjeddel. Aprócska léptekkel haladtatok befelé. Lágyan csókolta ajkaid és apró puszikkal látta el nyakad.

Te : Szeretlek.- néztél mélyen szemeibe.

Ney : Én is szeretlek téged.- mosolygott.

Aztán hátulról kezdet kényeztetni. Össze vissza puszilgatott és édes csókkal ajándékozta meg szádat.Kezei felsődnél elakadtak. Finoman megszabadult tőle aztán elengedte kezeiből és tovább csókolta ajkaid. Lassan kigomboltad ingét, majd levetted róla és a földre engedted. Az ágy irányába tolt, miközben egyik keze arcodat cirógatta, a másik pedig hátadat fogta. Óvatosan leengedte és rád dőlt. Apró puszit nyomott tenyeredre, majd újból picike szádat kényeztette. Végig simítottál tökéletes hátán, amitől kirázta a hideg. Ajkait ajkadra tapasztotta, miközben kezeit tieidbe csúsztatta, majd összekulcsolta azokkal. Már nem volt ruha ami takarna titeket. Szép sorjában mindtől megszabadultatok. Lelked most kapott csak igazán szárnyra. Mellette mindig is boldog voltál, de ez most más volt. Ekkor tudatosult teljesen benned, hogy neked csak Ő kell, hogy számodra soha nem létezett és nem is fog létezni más csak Ő. Ő volt az aki megtanította hogyan kell teljes szívből szeretni valakit. Ő volt az aki megmutatta milyen az igaz szerelem. Ő volt a te boldogságod kulcsa. Élted első és utolsó szerelme. Neymar finoman végigsimított oldaladon és óvatosan beleharapott telt ajkaidba, mire te halkan felnyögtél.Huncutan rád mosolygott, te pedig csak tekintetét fürkészted. Eltávolította szemedbe lógó hajszálad, majd újabb bejutásért könyörgött. Nyelveitek újra forró táncot lejtetek egymással. Még mindig Ő tartószdott felül, amit csöppet sem bántál.Imádtad, hogy uralkodik lelkeden és testeden is.Kezed tökéletes tarkóján pihent, miközben  Ő apró puszikkal hintette be karodat.

Ney : Elmondhatatlanul beléd szeretem. Elloptad a szívem.- mondta lihegve, majd átkarolt.

Te : Te is az enyémet.- hunytad le szemeid.

Szorosan magához ölelt.Karjai között hajtottad álomra fejedet. Nem akart elengedni egy röpke pillanatra sem.

Túlságosan szeretett ahhoz, hogy akár egy milliméter távolságot is létesítsen.

Ney : Jó éjszakát szerelmem.- nyomott egy utolsó puszit fejed búbjára.

Te : Jó éjt babe.- bújtál meztelen mellkasába, hogy szívverésének ritmusára zuhany az álmok világába

7.rész : A boldogító IGEN!

Zene bekapcs. Világ ki és nyomás olvasni. Annyit mondok, hogy : nászéjszaka. És remélem tetszik majd . Zene : http://www.youtube.com/watch?v=Z018tcKmXu4 . Ha vége indítsd újra.

*~*

Reggel a napsugarak finom érintéseire keltél. Amint kinyitottad álmoskás szemeid, gondolataid azonnal a tegnap estére kalózoltak vissza. Lánybúcsú. Az este amikor búcsút intettél az addig kötelesség mentes életednek, hogy ma boldogan csöppenj bele az igaz szerelem tengerébe. Tudtad, hogy vele még a legrosszabb pillanatokban is boldog leszel. Egy percig sem kételkedtél ebben. Furcsa volt, hogy nem fekszik melletted, hogy nincs ott veled, hogy kivételesen nem a karjai közölt ébredsz. De ennek az oka kellemes és addig még soha nem érzett érzéssel árasztotta el minden porcikád.

Te : Ma van a Nagy Nap. Ma végre hozzá megyek.- suttogtad magadnak, miközben derült arcodat figyelted a tükörben.- Én végleg a tied, de pedig csak az enyém.- érintetted meg aprócska szíves medálod.- Szeretlek.- csordult ki egy könnyed.

Finoman letörölted, aztán lementél. Másképp néztél mindenre. Minden apró tárgy, minden sarok sokat jelentet számodra. A képek irányába indultál. A kandallón helyezkedtek el. Alaposan megnézted mindent. Emlékek siklottak át rajtad. Az első találkozás, a sok randevú, az első csók, az első együttlét. Minden közös élményt sikerült újra átélned. Oly' annyira elérzékenyültél, hogy megint bekönnyesedett szemekkel álltál ott. A hasadat szárnyaló lepkék lepték el és a szíved gyönyörű ritmusra dobbant. A szerelem dallama perdítette táncra. Tested forró volt, lelked pedig az egekig szárnyalt. Hiányzott, hogy ott legyen veled, hogy most átkarolja hátulról a derekad és lágy puszival aranyozza be a napod. De a tudat, hogy pár órán belül az övé leszel egy életre, kárpótolt. A csengő hangja zökkentett ki szerelmes gondolataidból. Kezeiddel felszárítottad könnycseppjeid, majd ajtót nyitottál.

Raf : Megjöttünk.- ölelt szorosan magához.- Édesem miért sírsz?
Te : Semmi bajom, csak ma valamiért nagyon érzékeny vagyok.
- váltatok el.
Anya : Gyere ide kincsem.- pillanatokon belül karjai között voltál.
Nad : Ne sírj drágám. simította meg buksidat.
Car : Nem sírj, mert én is fogok.- szorított magához.
Te : Jó rendben.- mondtad elcsukló hangon, aztán megtörölted nedves szemeid.- Menjünk be.
Anya : Nyomás fürdeni és öltözni, addig mi összedobunk neked valamit.- csukta be a fehér fa darabot.
Te : Rendben.- mondtad mosolyogva, majd felmentél készülődni.

Megnyitottad a csapot. Ameddig a kádat megtelt meleg vízzel, addig te a fehér ruhádat csodáltad. Gyönyörű volt. Pánt nélküli szépség. Felül egy meseszép rózsa díszítette, miig alja habosan dobta fel életed egyik legmeghatározóbb ruháját. Óvatosan végigsimítottál rajta, miközben egy nagy sóhaj hagyta el ajkaid. Elmosolyodtál, majd a fürdőbe mentél. Ledobtad magadról az éjjeli viseleted és engedted, hogy a kellemesre sikeredett víz kényeztesse tested.

Car : (Neved).- hallottad meg hangját a túlsó oldalról.- Megjött a fodrász.
Te : Azonnal megyek.- már lassan 30 perce áztattad magad.
Car : Rendben, de siess.Két óra és esküvő.- nem láttad, de érezted, hogy mosolyog.
Te : Megyek már.

Magadra kaptál egy törölközőt, majd a már üres hálóba ballagtál. Előkaptál pár cuccot, amit ideiglenesen elvehetsz, majd lementél a nappaliba.

Te : Itt vagyok.- apró lépéseket tettél a lépcsőn, miközben egyik kezeddel a korlátba kapaszkodtál.
Nad : Ülj le édes. Nincs sok időnk.- nevetett rád.

Helyet foglaltál, aztán a fodrászod neki is látott a hajadnak, majd a sminkednek. Az egyszerű dolgok híve voltál, ezért mindkettő az volt. Frizurád göndörítve volt, egy egyszerű fonással diszítve, sminked pedig visszafogott. Egy teljes óra alatt megvolt minden, már csak a ruha hiányzott. A lányok, Rafaella és Carolina, boldogan segítettek felvenni. Amint magadra öntötted azonnal a tükör elé álltál. Már nem egy kislány, hanem egy felnőtt nő nézett vissza rád. Egy nő aki boldog, aki szerelmes és erős. Egy vidám és gyönyörű nő állt veled szemben.

Anya : Istenem akárcsak egy hercegnő.- sírta el magát.
Te : Anya ne sírj, mert én is elkezdem. - kezeiddel legyezted szemeid.
Nad : Nem sírunk, mert elkenődik a sminkünk.- karolt át.
Car : Úgy bizony. Ez a te napod.Nem szabad sírnod.- nézett szemeidbe.
Raf : Carolinának igaza van. Fel a fejjel. Nincs több könnycsepp.- mosolygott rád.
Te : Igazatok van. Ma nem szabad sírnom.- figyelted őket.- Köszönök mindent.
Nad : Ugyan már. Nem kell megköszönöm.
Raf : Anyának igaza van. De ideje indulni.- fogta meg a kilincset.
Te : Apa még nincs itt?- fordultál anyukád felé.
Anya : Lent vár.Alig várja, hogy láthasson.
Car : Akkor mutassuk meg neki a menyasszonyt.- nevette el magát.

Alig, hogy kifértél az ajtón. A lépcsőfokokra most különösen figyeltél, mivel magassarkúban voltál. Édesapád izgatottan várt rád a nappaliban. Amikor meglátott a szája tátva maradt. Perceken át figyelt téged.

Te : Mi az? - kérdezted kedvesen.
Apa : Annyira gyönyörű vagy. - fogta meg kezeidet.- Gyönyörű és felnőtt nő.
Te : Igen, de mindig a te kislányod maradok.- ölelted magadhoz.
Anya : Indulhatunk?
Te : Igen. Mehetünk.- megragadtad apukád karját, aztán mindannyian elhagytátok a házat.

A templom fél órára volt tőletek. Te és a szüleid együtt mentetek. A hátsó ülésen foglaltál helyett,a ruhád miatt.Izgatottan vártad, hogy végre oda érjetek. Gyorsan vetted a levegőt és nem fértél a bőrödbe, egészen addig ameddig apukád le nem parkolt.Miután kiszállt és megkerülte az autót téged is kisegített. Tenyered tenyerébe csúsztattad és úgy pattantál ki a kocsiból. A tömeg a templom előtt várta, hogy megcsodálhasson téged. Sok mosolygó arc vett körül. Család, barátok, ismerősök és megannyi rajongó. Jól esett, hogy ennyien szeretnek és támogatnak titeket és a közös jövőtöket.Apukáddal az ajtó elé áltatok, a sok ember pedig befáradt a templomba. Ez volt a jele annak, hogy elkezdődhet az esküvő. Az ajtó kinyílott, te pedig apukád karjába kapaszkodva léptél be. A kedvenc zenétek szólalt meg és zengte be az Úr házát.Neymar feléd fordúlt és csillogó szemekkel bámult.Apró lépésekkel közeledtetek felé.Amint oda értetek édesapád átadod neki.Megfogta kezed és maga mellé húzott. Mélyen a szemedbe nézett és észvesztően mosolygott rád, amit boldogan viszonoztál.

Ney : Nem találok szavakat. Csodálatosan festesz. Egyszerűen gyönyörű vagy hercegnőm.- fogta meg pici állad.
Te : Köszönöm. Te is jól nézel ki.- nevetted el magad.
Atya : Kezdhetjük? - kérdezte halkan.
Ney : Persze Atyám.- majd mindketten felé fordultatok és hatalmas mosolyt varázsoltatok arcotokra.

A szokásos papi beszéd után, hogy miért gyűltetek ma össze, az Atya megkezdte az összeadásotokat. Szíved nagyokat dobbant és tested újra felforrósodott. Te és Neymar letérdeltetek, a többiek pedig állva nézték végi az összeadást.

Atya : Neymar Da Silva Santos Júnior, megfontoltad-e Isten színe előtt szándékodat és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?
Ney : Igen.
Atya : Ígéred-e, hogy leendő feleségedet tiszteled és szereted, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól?
Ney : Ígérem.
Atya : Elfogadod-e a gyermekeket, amikkel Isten megajándékozza házasságotokat?
Ney : Elfogadom. - szélesen mosolygott.
Atya : Ígéred-e, hogy Krisztusnak és az ő egyházának törvényei szerint neveled őket?
Ney : Ígérem.
Atya : (Teljes Neved), megfontoltad-e Isten színe előtt szándékodat és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?
Te : Igen.
Atya : Ígéred-e, hogy leendő férjedet tiszteled és szereted, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól?
Te : Ígérem.
Atya : Elfogadod-e a gyermekeket, amikkel Isten megajándékozza házasságotokat?
Te : Elfogadom. - néztél szembogaraiba.
Atya : Ígéred-e, hogy Krisztusnak és az ő egyházának törvényei szerint neveled őket?
Te : Ígérem.

Te és Neymar egymás tekintetét fürkésztétek végig. Nem tudtad levenni szemeidet az övéiről. Túl szépek voltak és túlságosan szereted Őt ahhoz, hogy most másra figyelj és ne rá. Egyedül Davi vette el a figyelmetek, mikor aranyosan oda sétált a gyűrűkkel a kezében.

Atya : Neymar, nyilatkozzál Isten és az anyaszentegyház színe előtt, akarod-e a jelenlevő (Neved) -t feleségül venni?
Ney : Igen. - nevetett.- (Neved), Isten szent színe előtt feleségül veszlek.- húzta fel a gyönyörű ékszert.
Atya : (Neved), nyilatkozzál Isten és az anyaszentegyház színe előtt, akarsz-e a jelenlevő Neymar-hoz feleségül menni?
Te : Igen.-hatalmas mosoly jelent meg baba arcodon.- Neymar, Isten szent színe előtt feleségül megyek hozzád. - aztán te is felhúztad az ujjára.
Atya : Mivel Isten rendje szerint akartok egymással házasságban élni, és ezt az élő Isten színe és az egyház tanúi előtt kijelentettétek: ezért egybekötlek titeket Isten igéjével és áldásával az Atya, Fiú, Szentlélek nevében, hogy amit Isten egybekötött, ember azt el ne válassza. Ámen. - kezét levette összekulcsolt kezetekről.- Megcsókolhatod a menyasszonyt. - szólt Neymar-hoz.

Neymar és te lábra áltatok. Mélyen szemeidbe nézett. Elvesztél ragyogó tekintetében. Neymar finoman kezei közé fogta arcodat és gyengéd. szerelmes csókot lehelt puha ajkaidra, mire mindenki visítani és tapsolni kezdett.

Ney : Szeretlek.- váltatok el egymástól.
Te : Én is téged.- görbe vonalka jelent meg szád szélén.

6.rész : Csajháború

A hatalmas "vihar" után, ami végigsöpört a kapcsolatotokon, te és szerelmed a nappaliban beszéltétek át a dolgot. Neymar karjai közt tartózkodtál. A kanapén feküdt, te pedig mellkasára hajtottad fejed.

Te : Sajnálom, én annyira hülyén viselkedtem.-simítottad meg arcod.

Ney : Életem nincs baj.- nyomott apró puszit fejed búbjára.

Te : De van. Annyira gyerekesen viselkedtem. Hagytam, hogy a féltéknység irányítson. - bújtál hozzá.

Ney : Az már a múlt. Tudod, ha jobban bele gondolok én sem viselkedtem volna másképp.- szorított magához.

Te : Akkor belátod, hogy nekem is volt egy ici-pici igazam? - fejedet elkaptad, majd ránéztél.

Ney : Igen hercegnőm. Csak egy picit túl reagáltad. Tudod az esküvős dolog.

Te : Azt bánom a legjobban. Nem is tudom, hogy fordulhatod, meg olyan a fejemben, hogy jobb volna lemondani.- helyezkedtél vissza forró testére.

Ney : Még elképzelni is rossz. De hagyjuk ezt rendben.- test mozgása jelezte, hogy pattanj fel.- Ideje aludni.- karolt át hátulról, majd pihe-puha puszival ajándékozta meg nyakad.

Te : Köszönöm, hogy vagy nekem.- fordultál meg, majd homlokod övéhez nyomtad.

Szótlan maradt, aztán édes csókot lehelt ajkaidra. Arcod két keze között landolt, ameddig te végig simítottál tökéletes tarkóján.

Ney : Ha most nem lennék ennyire hulla, kibaszottul letépném rólad a ruhát.- harapott bele alsó ajkába.

Te : Nekem nem lenne nehéz dolgom, csak a gatyát csúsztatnám le és kész. De neked még el kellene bánni a melltartó kapoccsal babe.

Ney : Nem olyan bonyolult. Mára már belejöttem.- kacsintott rád.

Te : Ohh igen? Tegnap nem úgy tűnt.- indultál a lépcsők felé.

Ney : Lassú voltam, mert úgy szereted.- karolta át derekad.

Te : Kicsit fel kellene pörögni már.

Ney : Holnap megmutatom, hogy milyen mikor gyorsan csinálom.- finoman megharapta vállad.- Nem menekülsz.- nyomott neki a háló ajtajának.

Te : Most inkább feküdjünk le és tudod, hogy értem.- nevettél.

Ney : Más helyzetben félre érteném, de most nem megy.- ásított nagyot.

Te : Pisilnem kell. Édesem át kell öltöznöd. Rendben? . néztél az ágyon fekvő Neymar-ra.

Ney : Mire visszajössz alsógatyában leszek.

Jól tudtad, hogy ilyen álmosan azt sem tudja mit beszél, de remélted, hogy ez egyszer betartja amit mond. Gyorsan könnyítettél magadon, majd miután kezet mostál, vissza ballagtál a szobába. Neymar ugyan abban a pozícióban és ugyanabban a ruhában feküdt az ágyon. Hasson volt elterülve. Míg két lábba nem, addig két keze az ágyon pihent. Egyik fejénél, míg a másik derekánál helyezkedett el. Nem volt szíved felébreszteni, mikor olyan édesen szunyókált, ezért csak cipőjétől szabadultál meg. Amint lecserélted a ruhád, azonnal bebújtál szerelmed mellé. Hátat fordítottál neki és lehunytad fáradt szemeid.

~*~

A telefonod csörgésére keltél. Jobb kezeddel utána nyúltál, majd nagy nehezen felvetted.

Te : Igen? - szólaltál meg álmoskás hangon.

Raf : Hol a fenébe vagytok már? - kérdezte idegesen.

Te : Itthon.Miért hol kellene lennünk? 

Raf : Például az esküvői próbán? Holnap van a Nagy Nap és erre ti....

Te : Te Jó Isten.- ültél gyorsan fel, majd homlokodra csaptál.- Elfelejtettem beálitani ezt a kütyüt. Neymar, édes.- szólítottad.

Ney : Igen? - mondta alig hallható hangon.

Te : Öltözz. A próba.- bújtál bele szoba papucsodba.- Rafaella ne izgulj. Pillanatokon belül ott leszünk.

Raf : Igyekezzetek.- mondta dühösen, majd lerakta.

Ney : Milyen próbán? - húzta fejére a takarót.

Te : Az esküvői próbán. Kelj fel és öltözz.- bújtál bele egy rövidnadrágba, majd gyorsan magadra kaptál egy pólót.

Ney : Mi a franc? - pattant fel.- Ennyire elkéstünk? - nyitotta kis ruhás szekrényét.

Te : Igen. Már egy fél órája ott kellene lennünk.- jöttél ki a fürdőből egy hajkefével a kezedben.

Ney : Nyugi már. Ha holnap nem késünk el, akkor...

Te : Nincs olyan, hogy ha.- szakítottad félbe.- Holnap tilos késni.- sietős mozdulatokat tettél hajad kifésülése miatt.

Ney : Rendben hercegnőm.- kapta magára pólóját.- még csak a hajam van hátra.

Te : Siess.- kiáltottál a fürdőbe, miközben felvetted a tegnap viselt szandált.

Amint Neymar belőtte haját, majd felvett egy sapit és a cipőjét már indultatok is. Minden lépést sietve tetettek meg, persze a lépcsőn vigyáztatok, nem hogy megismétlődjön a veled történt dolog. Először történt meg, hogy életed szerelme nem nyitott ajtót neked, de csak mert megkérted rá. Amint beszálltatok már el is forgatta a kulcsot és amilyen gyorsan csak tudott elindult. Az út fél órás volt, ami soknak számított ebben a helyzetben. A késés pedig csaknem 1 órás és 20 perces volt. Rekord idő számotokra.

Te : Gyere már és hallgass.- nyitottál be a templomba, miközben rászóltál szerelmedre.

Ney : Sajnáljuk, hogy késtünk Atyám.- fogtak kezet.

Atya : Semmi baj fiam. A lényeg, hogy holnap ne forduljon elő és remélem hamar tanultok.

Cri : Neymar nagyon hamar.- jött Rafaella hátánál.- Ugye? - bökte finoman oldalba.

Amint megláttad majdnem idegösszeropanást kaptál. A szíved hevesen vert és nehezen vetted a levegőt. Újra elöntött a düh, főleg mikor hozzáért a TE vőlegényedhez.

Raf : Muszáj volt elhoznom. Kérlek (Neved) bírd ki.

Te : Miért hoztad ide? És honnan tudod, nehogy nem szeretem a csajt?

Raf : Onnan, hogy ismerlek. Anyáék elmenetek valahová. Nem hagyhattam otthon.

Te : Jó a kedvedért türtőztetem magam.- majd Neymar-hoz sétáltál.- Crstine. Szia.- ölelted meg, aztán megragadtad Ney karját.- Örülök, hogy itt vagy.- küldtél egy erőltetett mosolyt felé.

Cri : Köszönöm. - viszonozta, majd helyet foglalt. 

Te és Neymar az Atya kérésére az oltárhoz fáradtatok. Éppen azt beszéltétek meg, hogy édesapád visz-e be holnap vagy sem és, hogy Neymar megvár-e az oltárnál vagy együtt kívántok bemenni.

Cri : Szerintem Neymar várjon meg, mint a filmekben.- pattant fel helyéről.

Te : Szerintem is. - néztél Ney-re, majd az Atyára.

Ney : Ahogy szeretnéd kincsem.

A továbbiakban mindent elpróbáltatok. Bejövetel, az igen kimondása, gyűrű húzás stb. Mindent ami fontos volt eljátszottatok. Te és Neymar hamar megtanultátok a dolgok rendjét. Rafaella sokat segített, Crsitine-el ellentétben, aki folyamatosan beleszólt mindenbe. Úgy tűnt mintha álma szerint szeretné a te esküvődet.

Cri : Nem Davi-ra kellene bízni a gyűrűket. Még kicsi hozzá.

Itt volt az a pont amikor betelt a pohár. Nem bírtad ki, hogy szó nélkül hagyd, azt, hogy haszontalanná kiáltotta ki csöppséget.

Te : Na itt volt elég.- mondtad indulatosan, majd Cristine-hez mentél.- Elegem van belőled. Most telt be a pohár. Ez az én esküvőm, rendben? És nem tűröm, hogy az apja füle hallatára nem megfelelővé kiállasd ki Davi-t. Csak maradj ülve és hagy minket békén. Nem azért vagy itt, hogy megmond mit, hogy kell csinálnunk.- emelted fel a hangod.

Ney : (Neved) édes. Kérlek.- fogott vissza.

Te : Nem nyugszom meg!  Nem fogja megmondani nekem, hogy ki vigye a gyűrűket.

Cri : Sajnálom. Én nem tudtam, hogy...

Te : Akkor most tudod.

Atya : Lányok fejezzétek be kérlek. Az Úr házában vagyunk.

Raf : Azt Atyának igaza van. Mindenki higgadjon le.

Te : Megyek szívok egy kis levegőt.- majd kimentél.

Ney : Beszélek vele.- indult utánad.

Raf : Majd én.- állította meg, majd kiment.- (Neved) édesem, mi volt ez?

Te : Sajnálom, de nem bírtam tovább. Túlságosan szeretem Davi Lucca-t ahhoz, hogy szó nélkül tűrjem ezt.

Raf : Tudom és igazad van, de ezt nem itt kellett volna. Cristine nem akart rosszat szerintem. Tudod neki is furcsa lehet látni Neymar-t megházasodni.

Te : Tudom. Bocsánatot kellene kérnem igaz?

Raf : Igen.- bólintott.

Te és Rafaella vissza mentetek. Megbántad, azt ahogyan beszéltél vele de egy percig sem a lényegét. Nem szereted volna, ha továbbra is megmondja, hogy mit hogyan kellene. Persze ezt szebben is tudathattad volna vele.

Cri : (Neved) én sajnálom. Nem akartam rosszat.- sétált oda hozzád.

Te : Elfogadom és én is sajnálom. Nem beszéltem valami szépen veled.- nedvesítetted be ajkaid.

Ney : Szent a béke? - karolt át.

Cri : (Neved)? - nyújtotta kisujját.

Te : Nincs harag.

Ney : Ezt már szeretem.- majd apró puszival ajándékozta meg pici szádat, mire Cristine elment. Láthatóan zavarban volt.

Te : Cristine, lány búcsú ma este?- mondtad amint elváltattok egymástól.

Cri : Biztos vagy benne?- mosolygott.

Te : Igen.- nevettél.

Cri : Ott talizunk.-kacsintott rád, majd leült.

Ney : Büszke vagyok rád.- suttogta füledbe.- Ezért jutalom jár az éjjel.

Te : Már alig várom.